Megismerkedtünk a hazaérkező énekesmadarakkal és persze felfrissítettük az itthon maradottakkal kapcsolatos ismereteinket is.
Ezek után kimentünk terepre, ahol élőhelyükön figyelhettük meg szárnyas barátainkat.
Az első alkalommal a Gerjét jártuk körül.
A gyönyörű naplementében élmény volt a madarak koncertjét hallgatni.
Ez az időszak a legideálisabb a madarászatra.
A fák még nem bontottak lombkoronát, ráadásul a tavaszi naplementében a madarak rendkívül intenzíven szeretnek énekelni.
A rigók, a zöldikék, a cinegék, erdei pintyek, zöld küllő, fakopáncs, csilcsalp füzike és a vörösbegy énekét is hallhattuk. Persze ilyenkor mindannyiukat nagyobb eséllyel vesszük észre az ágak között vagy éppenséggel a csalitban.
De meglepetésemre nem csak ezekkel a madárkákkal találkoztunk, hanem összefutottunk egy méretes szürke mókussal és egy erdei fülesbagollyal.
A mókus az előző blogban már bemutatott c típusú odúban lakik, csak akkor még pelének gondoltam.
A bagollyal a séta vége felé a csalitos egyik még kopasz bodza bokránál találkoztunk,
miután a szakkör tagjait jól lehordtam hangos, vaddisznó csordára emlékeztető vonulásuk miatt. Miután felháborodásomnak hangot adtam, Mózes szólalt meg a tőle megszokott vehemenciával: "Tanár bácsi ott egy bagoly maga mögött a bokorban!" Így zúzta tönkre egy erdei füles a madármegfigyelés ideális körülményinek megteremtéséről tartott pedagógiai kiselőadásomat. Úgy tűnik ezek a baglyok mégis csak bölcs állatok.
Megfigyeléseinket egy hét múlva Pilis belterületén folytattuk.
Itt is meglepően sokféle madárral találkozhattunk. Többek között a már említett fajokkal (zöldike, erdei pinty, fekete rigó). Ezenkívül a gyakori balkáni gerle mellett - a szintén egyre gyakoribb - örvös galambbal, seregéllyel, de meglepetésünkre őszapóval, tőkésrécével is találkoztunk. Sőt még egy keresgélő füzikét is láthattunk. (Ami később már jóval nehezebb lesz kicsi termete és rejtő színe miatt.)
Mind a két alkalommal meggyőződhettem arról, hogy a társaság többsége komolyan gondolja azt amit csinálunk. Ez jól esik, mivel úgy érzem olyan emberekkel vagyok körülvéve, akikre a jövőben is számíthatok különböző tervek megvalósításában.
Legközelebbi ilyen kihívás számunkra a Madarak Fák Napja köré szerveződő témahét lesz.
Bízom benne, hogy ezt az akadályt is jól fogjuk venni.
Végül beszámolhatok arról, hogy felkerült helyére a denevérodú is.
Reméljük már idén lesz aki birtokba veszi. (Nem a mókusra gondoltam.)
További képek idekattintva tekinthetők meg.
