Ősz

Az idei tanévben szeptember 14-ével vette kezdetét szakkörünk.

Gyér létszámmal kezdtünk, de mára elértük a fix 13 -14 főt, akikhez kirándulásaink alkalmával rendszeresen csatlakoznak további érdeklődők. ( Az új tagokkal a blog, Szakköri tagok című oldalán találkozhattok! És persze a szakkörökön.)

Az év szorgos – dolgos munkával kezdődött.

Átnéztük a tanösvényt és az odúkat. Nagy örömünkre az odúk többsége ép volt és lakott.

 Mindegyik odúnkba mogyorós pelék költöztek. Volt, amelyikből hárman is kiosontak a vizsgálódás során.

De sajnos örömünk nem tartott sokáig. Az utóbbi időben valaki – vagy valakik – passzióból több odúnkat leverték, megrongálták.

Már gyerekésszel sem értetettem – és azóta sem értem - ezeknek a vandál tevékenységeknek a miértjét. (Homokvárrombolás, békacigiztetés, kutya – macskakölyök kínzás stb…)

Haszna nem származik az esetből, egyedül hiúságát és önbecsülését táplálhatja ezzel a „nemes” tettével.

 Passzív denevér és madárodúk titokban történő, sunyi lerugdosása nem csak értelmetlen, de káros tevékenység is, mivel kisállatok téli szállását, búvóhelyét teszik így tönkre. (Nem beszélve arról, hogy az odúk készítőinek fáradozását is semmibe veszik.)

Ezért elhatároztuk, hogy valamilyen formában felelősségre vonhatóvá tesszük az ilyen tettek elkövetőit. Felvettük a kapcsolatot a Gerje- Forrás kht-val és módot találunk arra, hogy Pilisnek ez a kis „paradicsoma” továbbra is élhető és élvezhető maradjon Pilis jóérzésű lakosai számára.

További képekért, kattints a fotóra!

Az eltelt időszak másik nagy eseménye a Fehér – tavi daruvárta volt. 

(Andrásfalvi gyűrűző állomás)

A meghirdetett programhoz képest mi egy hetet csúsztunk, de nem maradtunk le semmiről. A lecsapolt halastó környékén spektívekkel és távcsövekkel felszerelkezve nézhettük a darvak behúzását éjszakázó helyükre.

 Emellett gyűrűzésen is részt vehettünk, ahol most vonuló nádi énekesmadarakkal ismerkedhettünk meg. Ezek a kismadarak pihenő és táplálkozó helyül választják ezt a vidéket, mielőtt tovább repülnek Európa déli, vagy Afrika északi tájaira. Többségük a Baltikumból érkezik hozzánk átrepülve több ezer kilométert és számtalan magas hegyvidéket. A teljesítményüket mutatja, hogy visszafogásra került olyan nádi sármány amelyik négy nap alatt ért el hozzánk Észt ország környékéről.

A darvak is pihenő és táplálkozó helyül használják országunk sík tájait, ahol a nagyobb fagyok beálltáig időznek. Ebben az időszakban egy – egy lápos részre gyűlnek össze közösen éjszakázni. Ilyenkor több tízezer tülkölő, dudáló, hosszú v alakban behúzó darvat figyelhetünk meg egyszerre. Nagyon nagy élmény!

További fotók a képre kattintva!

Az alábbi kisfilmen Schmitt Egon ornitológus beszél, kicsit bővebben a darvakról.

November végén felújítottuk az etetőinket (ezekből is egy eltűnt az iskola udvaráról) és felkészültünk a zordidő beálltára. A pilisi PIHE Alapítványnak köszönhetően úgy tűnik, idén nem lesz gond az etető anyag biztosításával.

Mindenkinek sikeres etetést kívánok és jó madarászást az elkövetkezendő időszakban!

(Ne felejtsétek, ha elkezditek etetni a madarakat akkor a tavasz beálltáig folyamatosan biztosítani kell számukra az etetőanyagot. Akinek van lehetősége rá, az itatót is kihelyezhet, csak arra figyelj, hogy ne fagyjon be!)
Bővebb leírást a képre kattintva érhetsz el!

Nyári Tábor 2012.

Nyári Tábor 2012.

Az idei – III. - Ároktői Madarász Tábor is sikeresen, élményekkel gazdagon zárult.

Mitől lesz sikeres egy tábor?

Először azt gondoltam, hogyha az eltervezett programokat maradéktalanul végrehajtjuk. Ha eléggé szakmaiak ezek a programok. És persze, ha a résztvevők jól érzik magukat.

Minden bizonnyal ezek valóban fontos kritériumok, de idén az első kettő sajnos nem valósult meg.

Nem hajtottuk végre a nagy elképzeléseket. Nem aludtunk éjszaka a pusztában, nem gyűrűztünk énekesmadarakat, nem voltunk biciklitúrán, még csak kékvércseszinkronra sem jutottunk el.

Nem volt eléggé szakmai sem, mivel idén a szakemberek egyéb elfoglaltságuk miatt nem tudtak részt venni a tábor életében.

Mindezek ellenére a harmadik feltétel úgy érzem maradéktalanul teljesült.

Ehhez nagymértékben hozzájárultak segítőink. Többek között, a Pércsi tesók szülei, Laci és Mariann akiknek a fuvarozást és a kiváló többfogásos tábori kosztot – vagy inkább ételkölteményeket – köszönhetjük.

Itt köszönöm meg a szülők nagylelkű felajánlásait. A rengeteg alapanyag és egyéb élelmiszer lehetővé tette, hogy bőséges, jó minőségű étel kerüljön minden nap az asztalra.

Külön hála Pálinkás Gyurinak, hogy megszervezte a srácok le és visszautaztatását, amivel rengeteg terhet vett le a vállamról.

Köszönet illeti ároktői barátomat Petit, aki hozzásegített minket a Tiszatarjáni bivaly „rezervátum” felfedezéséhez.

És köszönettel tartozunk egy tündérnek is, aki végigkalauzolt bennünket a rezervátumon.

Köszönjük az Ároktői Peca Egyesületnek – Janinak, Petinek, Krisztiánnak, - hogy próbálkozhattunk a tavukon.

És végül külön megköszönöm a csapatnak – név szerint: Anitának, Fanninak, Johinak, Lillának, Szilvinek, Vicának (Vivinek), Gergőnek, Kristófnak, Levinek –, hogy kedvességükkel, figyelmességükkel, humorukkal, érdeklődésükkel és még egy csomó jó tulajdonságukkal számomra emlékezetessé és valóban felüdüléssé tették ezt a pár napot.

(Kicsit úgy éreztem, hogy visszacsöppentem a ’70-es évekbe, gyerekkorom világába, amint ezt a rövid filmetűd is szemlélteti.)

Azt pedig, hogy a gyerekek jól érezték-e magukat, ítéljétek meg a képek alapján.

(A fotóra kattintva megnézhetitek képes élménybeszámolónkat.)

Találkozunk szeptemberben!

Évadzárás

Június 14-én - Mátrai Editék felajánlásának köszönhetően - Lilláéknál megtartottuk a szakkör  tanévzáró alkalmát.

Nekem tetszett.
 Volt vetélkedő, oklevél és csokiosztás, szalonna és kenyérsütés - égetés - , na meg nagyon finom ződhagyma és tejespite, meg muffin. (No, de ezek nem sokáig!)
A kulináris élmények után, vadászélményekben volt részünk.

Az Ikerfenyőnél Darázsi Viktor várt minket két csinos nyomolvasójával és vezetett végig a sötét éjszakában.
Az izgalmas nyomokon kívül, izgalmas hangokkal is találkoztunk. Valószínűleg macskabagolyfiókák tárgyalták meg mit kereshet ez a rengeteg emberfióka este az erdőben. Sajnos nem sikerült megpillantanunk őket, vagy az is lehet hogy igen, nehéz megítélni. Ők viszont biztos láttak bennünket. (A mamával is találkoztunk egy pár pillanatig.)

Szerintem hamar ért véget a nap, a szülők szerint talán nem, mivel így is majd egy órát csúsztunk a megbeszélt befejezéshez képest. (Sajnos a pontosság nem erényem és lehet, hogy ez már nem is változik a jövőben. Ezért mindenkitől előre és utólag is elnézést kérek!)


Köszönöm a szakkör egész éves komoly munkáját, melyben kiemelt helyen szerepel a tanösvény. Ezért is került a tanösvény képe az idei oklevelekre. 

A záróest lebonyolításában vállalt segítségért külön köszönetet mondok - írok - Lilla, Gergő szüleinek (szalonnasütésért, fuvarozásért), Viktornak,barátnőjének és  húgának (a túravezetésért), illetve minden egyes szülőnek a türelmükért.


Köszönöm, köszönöm! 


Használjátok nyáron is a tanösvényt, fürödjetek, lazítsatok!
A táborról szóló részleteket, majd facebook-on, email-on, és mindenféle kimondhatatlan dolgokon elküldöm.
Annyit már tudok, hogy Ároktőn kerül megrendezésre augusztus 23-28-ig.
 Egyenlőre még a fuvarozással vagyok gondban. (Akinek van valamilyen jó ötlete, nyugodtan jelezze.)


Na most már hagylak benneteket pancsolni!
Jó nyarat és a madarakról ne feledkezzetek meg!!
Attila bá'!
A képre kattintsatok a további nézelődéshez!

Ismét eljött a nap!

Idén harmadik alkalommal rendeztük meg az iskolában a Madarak Fák Napját, amely bevallom inkább szólt a madarakról, mint a fákról. A fák és a madarak annyira össze tartoznak, hogy a daloló, csicsergő, csivitelő, fütyürésző, ékes tollú madarak mögött szerényen meghúzódó csendes fákat, már sokszor észre sem vesszük.

Pedig nem csak madarak fészkét rejtik, odút, védelmet nyújtanak, élelmet kínálnak, hanem az éltető oxigént is ők adják. Ezért vigyázzunk rájuk, becsüljük meg őket.

Az idei év fája a zselnicemeggy. Részletes ismertetést olvashatsz róla a jobb oldalon található fülre kattintva.

Az év madara az egerészölyv. Ezért a kiállításon egy külön asztalt rendeztünk be a ragadozóknak azon belül az egerészölyveknek. Itt ismerkedhettek a látogatók a ragadozó madarak táplálkozásával, fészkelési szokásaikkal.

A többi asztalon a tollakkal, fészkekkel, madárvédelmi eszközökkel találkozhattak az érdeklődők.

Ezenkívül berendeztünk egy méretarányosan megnövelt macskabagolyodút, amelyben egy interaktív program segítségével lehetettet baglyokkal és denevérekkel ismerkedni.

Kialakítottunk egy madár lest is ahova bekucorogva és egy lyukon kitekintve madarakat figyelhettek meg a gyerekek.

Az évek során a kirándulásaink alkalmával gyűjteményünk annyi féle érdekes szerzeménnyel gyarapodott, hogy érdemesnek találtuk ezeket is kiállítani. Ezért kialakítottunk egy asztalt, amelyen az erdő élővilágát lehetett tanulmányozni a talált maradványok és nyomok segítségével.

Ezenkívül egy asztalon olyan játékokat helyeztünk el, amelyek madarakról szólnak. Ki lehetet próbálni mennyire ügyes gólya lennél, fészekbe tudod-e juttatni a kicsi fiókákat, illetve milyen érzés lehet sasszárnyakat viselni.

A kiállításon még meglehetett csodálni a különböző madárpreparátumokat, kiadványokat, az év közben készült fotókat és állandó sztárvendégünket az élő kanárit.

Nem könnyű minden évben úgy megrendezni egy kiállítást, hogy az az újdonság erejével hasson, de szakköri tagok leleményességének és segítőkészségének köszönhetően, úgy érzem az idén is sikerült.

A Madarak Fák Napja kiállításhoz már szervesen kapcsolódik a Fülemülék éjkszakája is. Idén második alkalommal szerveztük meg és mindjárt kettő alkalommal.

A Gerje mellett kialakítottunk egy kis mobil tanösvényt. (Attól mobil, hogy a szemléltető táblákat leszedjük, amikor az ösvényt nem használjuk.)

A kiállítás napján, délután a napközisekkel csináltunk egy próba utat az ösvényen.

Még csak tisztítottam a járatokat, éppen kihelyeztem a táblákat és máris egy kisebb csoport felfedezte magának a tanösvényt. Egyikük autodidaktamódon, gyorsan csoportvezetővé képezte magát, s a kis társaságot végig kalauzolta az általam akkor kihelyezett táblák mentén. (Jól tette.) Mint kiderült a Széchenyi utcai iskola 8. évfolyamos tanulói voltak. Le a kalappal, így kell használni egy tanösvényt!

Mi is így tettünk. Először a napközisekkel 10-én délután:

Majd 12-én a vállalkozó szellemű lelkes fiatalokkal. (A viharriasztás és a Dolina teljesítmény túra miatt sokan elmaradtak.):

Végül 19-én az ismét megtartott Fülemülék éjszakáján:

Össz-vissz  100-an lehettek ezeken a kirándulásokon, és eltérően a tavalyihoz képest főleg gyerekek. Ilyenkor mindig megnövekszik az érdeklődés a szakkör iránt, de az a jó, ha ez a lelkesedés kitart szeptemberig. Ugyanis akkor kezdődnek a szakköri foglalkozások. Addig már csak egyszer - kétszer találkozunk, illetve a nyári tábor alkalmával.

A gyerekek mellett meg említem azokat a felnőtteket is akik segítettek a séták lebonyolításában. Menich Rózsa és András, Kertesi Tamás, Pálinkás Gyuri, Kurucz László és a napközis tanítók (Rózsa, Zsuzsa, Bea, Niki). Köszönöm nekik és a szakköri tagoknak a segítséget! Nélkülük nem jöhetett volna létre ez az izgalmas többnapos rendezvény.

Szilvi, Barna, Ricsi, Levi, Johi, Kinga, Luca, Flóra
Kornél, Ricsi, Lilla, Attila ...

                                    

                                                       ..Zsani és                  .

Gergő

  

            TOVÁBBI KÉPEKET A FOTÓKRA KATTINTVA TEKINTHETSZ MEG!!

                 KIÁLLÍTÁS                                                                       TANÖSVÉNY

                                

Túrák, rendezvények

A március 31-én megrendezett dolinai túra ismét vegyes korösszetételben, de egész jó hangulatban telt.
 Az sem rettentett el egyeseket, hogy előtte több km-t futottak le a Falka klub által megrendezett versenyen.
A szeles időjárás sem rettentett el egyeseseket. Sőt még én sem rettentettem el senkit. (Legalábbis remélem.)

A túra a már megszokottnak mondható Iker-fenyő, Gubányi pince, Sas - hegy megkerülése, Nagy mező, pincék útvonalon zajlott. Persze minden kirándulás újabb és újabb látnivalót ígér.
Így volt ez most is. A részt vevőket főleg a vadlesek, a már nem mozgó állatok és egymás társasága nyűgözte le.

Megpróbálkoztunk egy énekes madár csalogatással, de a zajos erdei törpék miatt, csak egy -két bátrabb széncinege merészkedett a látóterünkbe.

Ezek ellenére véleményem szerint senki nem bánta meg hogy részt vett a kirándulásunkon. (Ezt azoknak írom akiket valami, mégis elriasztott, vagy legalább is távolt tartott attól, hogy eljöjjenek.)

A Dolina - túra tapasztalatain elgondolkodva, arra a következtetésre jutottam, hogy a kirándulásokat - legalább - két részre kell bontani. Az egyik lenne a teljesítménytúra, amely inkább valamilyen hegycsúcs "meghódítását" vagy túraútvonal bejárását célozná meg.
A másik rész pedig az élménytúra, amely madarász-sétákat, kirándulásokat jelentene, ahol kisebb létszámmal, lassabb sebességgel haladnánk, de jobban belemerülnénk a természet rejtelmeibe.
Ezen elv alapján szerveztem egy hajnali madármegfigyelési akciót április 10-én reggel fél hatra.
Két résztvevő és két óra a Geje környékén.

A rendkívül fagyos hideg nem riasztotta el az elszánt madarászokat (Lillát, Gergőt) attól, hogy elinduljanak a hajnali szürkületben.

A kezdeti lelkesedést a mezőn ugráló nyulak és a rendkívüli hajnali madárkoncert f.okozta.

A macskabagolyodú átvizsgálása után, egy énekes rigó változatos nótája, majd egy átsuhanó őzpár segített túllépni a holtponton

 .

Így értünk a horgász-tóhoz, ahol a vízről visszaverődő felkelőnap langymelegében lubickoltunk és nem csak mi...
Az idevetődő napsugarak az éppen virágzó nyárfák ágaira csalogatták a környék átdermedt madarait. A bugavirágzatok és az ágak között rengeteg kis énekes madarat figyelhettünk meg.
Erdei pinty, kék- és szén cinege, barátposzáta, tengelic és egy kis-fakopáncs is megjelent a reggeliző asztalnál.

Sokáig maradtunk ezen a kellemes helyen. Így igazából már csak egy nyúlfarknyi idő jutott a rezervátumunk bejárására, ahol - az apró hajtásoknak köszönhetően -, megfigyelhető a csilp-csalp füzike.
Búcsúzóul még egy beazonosítatlan récepár (talán kanalas récék) és egy egerészölyv húzott el felettünk.
Úgy érzem ez a séta igazolja a fentebb leírt elképzeléseimet a kirándulásokkal kapcsolatban.

A túrákon készült fotók idekattintva tekinthetők meg.

Végül megemlíteném az április 14-én lezajlott pilisi faültetést, amely a kerekerdő négyszögesítését tűzte ki célul, vagyis a Négyszögletű - Gyerekerdő pihenőpark létesítésének egyik fontos mozzanata volt.

 A programot a Pilisi Klímabarát-kör szervezte, és hívott meg engem is a szakkör képviseletében a programra. Annak ellenér, hogy már nem volt időm értesíteni a szakköri tagokat, nagy örömömre szolgált, hogy azért többetekkel összefutottam.

 

A park létesítése hosszú- és középtávon is olyan lehetőségeket kínál számunkra, amely szakkörünk céljaival egybevág, tevékenységünkkel összehangolható. Ezért is egyeztem meg a Klímabarát-kör vezetőjével Pintér Sándorral, hogy a jövőben tartani fogjuk a kapcsolatot és kölcsönösen támogatjuk egymás munkáját.
A programról bővebben erre a linkre kattintva olvashattok:
 http://www.pilis.hu/index.php?p=news&act=show&cid=1118

További képek idekattintva tekinthetők meg!