2011. december 28., szerda

Év végi összegzés

A 2011-es évet búcsúztatván összefoglalom az elmúlt egy év eseményeit.
Szerintem nem fontos bőven kifejtenem a történéseket, hiszen a blogban visszakeresve mindenről alapos beszámolót találtok. Jó dolog ez a blog. 
Azért is, mert látni, hogy egy év nem hiába telt el és életünknek ezen a kis területén mennyi minden történ velünk.
Hát lássuk:
Január 8.: Megszületik – „kikel” – a szakkör blogja.
Január 14: Margit – sziget. Egy élvezetes séta mókussal, csuszkákkal, kárókatonákkal és egyéb érdekes látnivalókkal.

Február: Odútelepítések. Főleg az iskola területén és már nem csak cinegéknek, hanem pl. rozsdafarkúaknak is.
Március: További odúkihelyezések, szemétszedés. Többek között egy macskabagoly és egy denevérodú a Gerjébe. Illetve elkezdtük a leendő „madárparadicsom” területének a tisztogatását.

Április: Madármegfigyelési séták erdőn, mezőn, városban.

Május: Madarak Fák Hetének sikeres megrendezése. Egyik csúcspontja a szakkörnek a magas színvonalú egyhetes rendezvényünk.

Június: Sikeres költések. A kitelepített odúk többségében történt költés. (4 odúban keltek ki fiókák. Ebből 3 széncinege, 1 házi rozsdafarkú.)

Augusztus: Bodvai és Ároktői táborok. Ha lehet két csúcspontja az évnek ez volt a második. A két jól sikerült tábor mindenkinek új, izgalmas élményeket, tapasztalatokat szerzett és tanulásnak sem volt utolsó.

Szeptember 19: Szakkörindítás. Betegeskedésem miatt nehezen indult, de az első alkalmak és az odúellenőrzések nem várt eredményeket hoztak. A macskabagoly odú használatban, a többi is, némelyiket albérlő lakja, pl.: mogyorós pele. A szakkör látogatottsága az ideális 10 – 15 fő között mozog.
Október 15.: Kirándulás a Dolinában. Kicsikkel és anyukákkal tarkított kirándulás az Ikerfenyő környékén. Ornitológiai élmények most kevésbé, inkább a kellemes időjárás és a jó társaság tette élvezetessé a sétát.



November 3.: Nagy-Kevély. A városi szmogon átvágva igazi hegymászó, barlangász és hadi élményekben lehetett részünk. (Persze mindegyikből csak kis mértékkel az íze végett.)

November 26.: Vadlúdsokadalom. A tatabányai turul befogása után, jégvirágos erdőkön vágtunk át, majd  a 3000 – 4000 méteres magasságot idéző körülmények között hódítottuk meg a kilátót, végül a kiváló panorámával rendelkező ősemberlakás tekintettük meg. Ezek után meglátogattuk a Tatai Vadlúdsokadalmat, ahol a madarászok száma jócskán meghaladta a vadludak számát, de így is megérte részt vennünk a seregszemlén.

December: Ez a hónap kicsit kaotikusabban zajlott munkahelyváltásom miatt. De a vezetőség jóvoltából a szakkör tovább futhat, így megkezdődhetett a téli etetés illetve az etetők renoválása. Az etetésben jelentős segítséget nyújtott Gergő apukája Pálinkás Gyuri. Ezúton is köszönjük neki.
El kell, hogy mondjam az évközi események lebonyolításában több felnőtt is sokat segített.
Gyuri mellett meg kell említenem Kurucz Lászlót, Seres Nándort, Pércsi Mariannt, Pércsi Lacit, akik a táborozás lebonyolításában segítettek. Menich Rózsát és Kertesi Erikát, akik a kirándulások alatt voltak segítségemre. Németh Tihamért és Olgit, akik évközben álltak rendelkezésünkre, ha bajban voltunk. Glavanovich Tamást, aki a solymászbemutatót tartotta. Darázsi Györgyit és Viktort, a Pércsi családot, Krizsán Janit, akik preparátumokkal segítették a kiállítás megvalósítását. És természetesen kollégáimnak is köszönetet mondok, akik a Madarak Fák Hetének lebonyolításában pótolhatatlan segítséget nyújtottak.

Kevés lenne a hely ahhoz, hogy leírjam azoknak a gyerekeknek a névsorát, akik valamilyen formában kiránduláson, témahét alkalmával vagy bármilyen adománnyal segítették a szakkör működését.

Végül pedig megemlítem azoknak a nagyszerű madarászoknak a nevét akik nélkül ebben az évben a szakkör létre sem jöhetett volna:
Bakos Bea, Gábrisch Anita, Tóth Lilla, Németh Flóra, Szálkai Janka, Kovács Kármen, Ormai Petra, Misányi Johanna, Csupor Fanni, Csupor Vivi, Révész Kinga, Adri, Móni, Niki, Pércsi Levente, Nagy Richárd, Morva András, Pálinkás Gergő, Németh Kornél, Csetneki Dani, Bordács Mózes, Merényi Karcsi, Márton Szabi


És most egy pár szót a jövőről:
 Nem szeretek és nem is igen tudok tervezni, de annyi elképzelésem már van, hogy 2012-ben is jó lenne egy tábor, egy május 10-i kiállítás és ami új kihívás; a Gerjének egy részét kitisztítani és elkezdeni egy madártani ösvény kialakítását a susnyákosban, ott ahol már található néhány odúnk.
Ezt egyedül nehezen tudnám megoldani, ezért továbbra is számítok segítségetekre. És mindazok segítségére, akiket érdekel a téma, 
a Gerje szebbé – jobbá tétele.


 Előre is köszönöm: Attila bácsi

2011. december 7., szerda

Vadludak

Tatai Vadlúdsokadalom


November 26-án programunk fél tíz körül Tatabányán kezdődött. (Ha az utazást nem számítjuk.)
 Az állomásról a piros jelzésű turistaúton hamar elértük  az Öreg - hegy (Kő - hegy) lábát.
A tejfölszerű ködben nem láttunk a hegyből többet, mint kaptatókat és lépcsőket.

 Pontosan 406 lépcsőfokot tettünk meg mikor is felértünk Európa legnagyobb madarához a 15 m szárnyfesztávolságú  Turul madárhoz.

A turul  eredetileg a kerecsen sólyom megfelelője. Hazánk címermadarára jellemző, hogy kiterjedésének legnyugatibb határa megegyezik kb. az  országhatárral.
 Ennek a turulnak a külső jegyei inkább sasra vagy keselyűre emlékeztetnek. Nekem leginkább a mesebeli Griffmadarat juttatja eszembe. (Méretei alapján lovat, ökröt, embert nyugodtan zsákmányolhatna.) Koronája alapján pedig bátran hívnám király griffnek. (Hitelesebb és bővebb leírást ezen a webhelyen találhatsz.http://hu.wikipedia.org/wiki/Turul_(mad%C3%A1r) )

 Ezután a piros jelzésen tovább folytatva utunkat , kőmatuzsálemek között értünk egy sűrű, ködös erdőbe.  Tovább szőve a mese fonalát megjegyzem, hogy ez az erdő már a Jégkirálynő birodalmához tartozott.

 Jég, zúzmara, dér borította a fákat és egyéb növényeket, így csodálatos üvegszerű virágcsodákat hozva létre. 

Meglepően nagy volt a  madármozgás, főleg széncinegéket és csuszkákat láthattunk. Illetve azok nyomait.

 Ezen az erdőn áthágva a Csúcsos – hegy 366 m magas csúcsára értünk. Itt másztuk meg az Aknatorony kilátót. Ha idáig a jég birodalmában jártunk, most a tél birodalmába jutottunk.

A kilátó megmászásával szintről szintre vastagodott a jégréteg az építményen, s mire a tetőre értünk, metsző, hideg szélben loboghatott drága madarász zászlónk. Az időjárás valóban magashegyi viszonylatokat idézett.
Ha kilátásban nem, de ködös deres fák látképében gyönyörködhettünk.

A kilátó tövében még egy kicsit csúszkáltunk, hógolyóztunk, majd elindultunk lefelé az elődeink lakhelyéhez.
 Kisebb bolyongás után a Szelim – lyukhoz érve kellemes meglepetésben volt részünk. Az ősemberbarlang nem egy kicsi, könnyen felfűthető lyuk volt, hanem tágas, világos – és kissé szeles – hangárszerű csarnok. Ha huzatos is volt a lakosztály a pazar kilátás kárpótolt mindneért . (Lehet, hogy az ősök ezért választották ezt a helyet. Bővebben itt tájékozódhatsz!http://hu.wikipedia.org/wiki/Szelim-barlang)


A vendégeskedés után visszaballagtunk a már jól ismert lépcsőinkhez és ismét végig tapostuk azokat. (Egyes statisztikusok szerint összesen 1000-nél több lépcsőfokon gázoltunk át.)
A lépcsősor aljáról visszatekintve láthattuk a kibontakozó hegyet és utunk főbb állomásait.

Hiába csalogatott vissza remek panoráma lehetőségével a kilátó, mi már eltökélten indultunk a Tatai Vadlúdsokadalomba. (A megtett túratáv kb.: 6 km.)

Hát igen! A tatai Öreg-tó nagyon szép, de kicsit messze van az állomástól.
A vízszint meglepően alacsonynak bizonyult, de így legalább a tó tengerparti hangulatot árasztott . (Fantasztikus képzavar.)

A homokos fövenyen ugrándozva tekinthettük meg első vetési ludunkat. Igaz lábait égnek vetve háton úszott, de legalább nem repült el.

 Sajnos a többi lúdból nem sokat figyelhettünk meg, legalább is nem olyan sokat amennyire számítottunk. Talán a tó alacsony vízállása, környékbeli földmunkák és az enyhe időjárás miatt idén kevesebb lúd mutatkozott, mint eddig. Bár így is szálltak be népes csapatok az éjszakai szállásra, de korántsem annyian és olyan látványosan, mint az elmúlt években.

 Kárpótolt bennünket egy behúzó hatalmas varjú csapat, amely az éjszakát a környező akácosokban tölti, illetve azok a meggyűrűzésre kerülő énekesmadarak akiket a tavat körülvevő erdősávban kifeszített hálókban gyűjtöttek.

És persze nem utolsó sorban ott voltak a vásári sokadalomhoz tartozó nyalánkságok, forróitalok, csecsebecsék és madarászok, akik élvezetessé tették az alkalmat.

 Erősen sötétedet mikor mi is elindultunk éjjeli szállásunk felé. Ekkor kezdtek nagyobb csapat ludak beszállingózni, de minket már nem tudtak eltántorítani úti célunktól a vasútállomástól.
Itt még egy jót játszottunk – túlkiabálva és így elzavarva egy vidám felnőtt társaságot -, majd a vonat beérkeztével hazahúztunk puha, meleg fészkeinkbe.

Jó éjszakát! Szép álmokat!!




2011. november 12., szombat

Nagy - kevélykedés

Kirándulásunk a Pilisben      

November 3.-án kirándulást ejtettünk a Pilisben, ahol a Nagy-kevélyt (Pilisborosjenő) hódítottuk meg.


Reggel 9-órakkor a pilisi (de nem a Pilis-hegységbeli) vasútállomáson találkoztunk, majd a 9:12-es vonattal nekiindultunk… Vonattal csak Zugló állomásig mentünk, onnan különböző tömegközlekedési járművekkel utaztunk, ezzel is segítve környezetünket.
Bár a busz jó sokáig késlekedett, ennek ellenére nagyon jót kirándultunk… Láttunk különböző madarakat, Csuszkát, Barát cinegét stb-t…
Viszont, ennél sokkal több élményt szereztünk…
Több pihenő közbeiktatásával megmásztuk a Nagy-kevélyt. Utunk érdekes helyeken vezetett keresztül. 


Egy erős kaptató után először egy kisebb „padkához” értünk ahonnan megnézhettük merről jöttünk. Itt találtunk egy víznyelőt, majd sziklás meredélyek mellett értünk a vastag mohaszőnyeggel borított Köves – bércre.

 Innen egy kis „őserdei” bolyongás után jutottunk el Pilisborosjenőre. Pilisborosjenő csupa szép házzal tarkított, rendezett gyönyörű, nyugodt kis település. 

Innen kezdtünk felfelé ballagni a hegyre. Utunk során fenyőerdőket érintettünk, melyekben egy-egy barlangot, üreget volt szerencsénk felfedezni. 


Majd a növényzet lombos – tölgyes erdővé változott. Itt már barlangok helyett a kilátásban gyönyörködhettünk, mivel egyre több lett a sziklás padka, kiülő... 


...míg végül felértünk a kopasz, sziklás csúcsra.


Itt élvezhettük volna a csodálatos 180° panorámát, ha nem lett volna éppen túl magas a páratartalom és szmog Budapest fölött.

 Visszafelé érintettük a valamikori Kevély – nyergi turistaház helyét. (Számomra azért szomorú mementó ez a hely, mivel a rendszerváltás előtt volt szerencsém vendégeskedni ebben az ágyakkal, meleg büfével felszerelt fogadóban. Ezt az épületet a ’20 - ’30-as években a túrabarátok saját kezűleg építették, a hátizsákokban felhordott téglákból és cementből. A rendszerváltás után a barbár vandalizmus eredményeképpen a turistaház pár éven belül eltűnt. - Attila bá’


Lejjebb a Redlinger Adolf turistaúton megtaláltuk a Szódás – barlangot. Itt, aki akarta ismét összekoszolhatta a nadrágját.

A Magas erdőn keresztül jutottunk el az Egri vár másolatába, ahol a hatvanas években forgatták az Egri csillagokat. 


E szent helyen az Én forgatásommal - kicsit bénán -, de megcsináltuk a saját filmünket is: „Egri csillagocskák, avagy a gyerekek is harcolnak”.


Ezután a völgybe vezető úton hazaindultunk. A Teve szikla még búcsút intett nekünk, s a Vendel hegyi erdőkben ránk borult az est.


 A téglagyári buszmegállóhoz, már korom sötétben értünk és ráadásul majdnem lekéstük a buszunkat! De Zaki odafutott és mondta a sofőrnek, hogy a csapat másik fele mindjárt jön. Szerencsére ő hitt neki és megvárt minket. Hosszas buszozás és villamosozás után vonattal mentünk a Nyugatiig, mivel Zuglóban lekéstük a Ceglédi zónázót. A Nyugatiból indultunk vissza Pilisre, ahová negyed nyolcra érkeztünk.

Így értünk haza épségben egy 5 órás és 11 Km-es túraút (+ 5 óra utazás) megtétele után.  Úgy tudom nem veszett el senki (vagy igen?). Na, sziasztok! A következő kiránduláson ugyanennyien, ugyanilyen elszántsággal találkozzunk!
(A túra résztvevői: Bea, Eszter, Johanna, Petra, Lilla, Zaki, Ricsi, Levi, Gergő, Kornél, Krisz, Rózsa, Attila bá')

Kelt.: 2011. November 3.



                                              




By: Tóth Lill@ .

Az alábbi képre kattintva,megtekinthetitek a túrán készült fotókat.



2011. október 26., szerda

Kirándulás

Október 15-én megejtettük első kirándulásunkat.
 A résztvevők korátlaga nem tükrözte a szakkör valós korátlagát, mivel a tizenhárom résztvevő gyermek közül négyen még nem érték el az iskolás kort. (Itt most csak a valós óvodásokat említem, az óvodás szinten  viselkedő iskolásokat nem számoltam hozzájuk. Sajnos ilyenek is akadtak.)
De, ez egyáltalán nem vetette vissza a kirándulás színvonalát. (Ez nagyban köszönhető a kísérő anyukáknak Erikának és Rózsának.)
 A pincesortól dél-keletnek indultunk a kilátó felé, majd keleti irányba fordulván egy erdőkiszögeléshez jutottunk. Itt egy terepbiciklis útvonalon indultunk észak-nyugati irányba, majd az Ikerfenyő előtt észak-keleti irányt vettünk. Erdős domboldalon lefelé haladva lyukadtunk ki a Nagy - rétre. Innen egy kicsit arrébb vonultunk és a Sashegy lábánál letelepedtünk. Itt került sor az ebédre és egy kis pihenésre.
 A vállalkozó kedvű résztvevőkkel megmásztuk a Sashegyet a sárga jelzésű turista útvonalon. Ezek után visszatérve a Nagy - rétre, majd dél felé fordulva, a pincesoron visszatértünk kiindulási helyünkre.
 A durván 4 km-es út nem nevezhető komoly kirándulásnak, de nagyon kellemes őszi sétának bizonyult.
Sajnos madármegfigyelési élményünk nem igen volt, leszámítva egy - két vonuló énekesmadár csapatkát, illetve a szokásos egerészölyv párt. Ellenben leletekben nem szűkölködtünk. Nem egy fészket és egy egerészölyv koponyát is sikerült begyűjtenünk.
 Összefoglalva, élményekben gazdag, kellemes őszi kirándulást tudhatunk magunk mögött.
 A következő kirándulásunk november 3-án esedékes. Cél a Pilis-hegységi Nagy-kevély.

A képre kattintva megtekintheted a séta képeit.

2011. október 12., szerda

Szeptemberi odúellenőrzések

Az idei szakkör nagyon nehezen indult, sajnálatos betegségemnek köszönhetően.
Az első alkalommal saját "fészkünkben", a szakköri teremben raktunk rendet.
 Volt is mit kipakolnunk, takarítanunk, sőt molytalanítanunk. (Az itt tárolt maradék napraforgót sajnos felfedezték a gabonamolyok.)

A második alkalom, már kint a Gerjénél telt a kihelyezett odúk ellenőrzésével.
 Általában az odúkat nem számoztuk, hanem kihelyezőjéről, vagy készítőjéről szoktuk beazonosítani.
Az elsőnél - Bea odújánál - kellemetlen ténnyel kellett szembesülnünk: az odút valaki elvitte. Nem tudom mi szüksége lehetett rá, de remélem rendeltetésszerűen használja és nem tűzifának. (A rendeltetésszerű használat alatt nem azt értem, hogy belekölt, hanem azt, hogy kiteszi a madaraknak.) Jó kis odú volt, széncinegék költöttek benne.
 Bea odújának nyoma veszett

A második odú mostantól a peleodú nevet kapja, mivel egy mogyoróspele vette bérbe. Ez gyakran megesik, ha olyan helyre kerül az odú ahol a kis rágcsáló táplálékához könnyen hozzájut.

Az odú bitorló (maradhat nyugodtan, neki is örülünk).

 A harmadik - Karesz odúja - már tavaly is lakott volt egy mókus által. Fészke, most is itt található.
Úgy tűnt, hogy egy szürke mókus lakja, ami megijesztett bennünket, mivel ez egy inverzív brit faj, de hál' Istennek a Gerjén és bent Pilisen is több helyen megfigyelhető a tájhoz tartozó - sokak által szeretett - kisebb termetű vörös mókus.
 Karesz odúja, lakója most nem volt itthon.

A negyedik odú - Radics Tomi odúja - végre rendeltetés szerűen működik, egy széncinege használja esti szállásnak.
Itt minden rendben van! (Radics Tomi odúja)

Kihelyeztünk tavasszal egy macskabagoly odút is. Az ellenőrzés során ha fészekre utaló jelet nem is találtunk, de látható hogy használta (használja) valaki. A benne talált köpetmaradványok és tollak alapján én macskabagolyra gyanakszom (esetleg erdei fülesre). Hozzáértőbb személy pontosabban meg tudná határozni.
Bagoly - lak 

A nyomok: a köpetben jócskán találhatók madár maradványok is.

 A harmadik szakköri alkalommal az iskolaudvarán kihelyezett odúkat vizsgáltuk meg.
A három odúból kettőt használtak. Egyiket széncinege, a másikat házi rozsdafarkú. Ezekről a költésekről a júniusi bejegyzésben már tettem említést.
Ezen kívül megjelent egy nagy fakopáncs pár, akik előszeretettel használják az iskola nyárfáit kopogtatófának. Egy-egy fát - de mindig ugyanazt a részét - választva, az egyikük mélyebb hangon ad le jeleket, amelyre a másik magasabb hangon válaszol vissza.
Nagy fakopáncs üzenetet küld 

A fentebb leírtak alapján az odúprogram sikeresen működik, ami arra ösztökél bennünket, hogy a jövőben további odúk kihelyezését végezzük el, mind az iskola, mind a Gerje területén.

Az odúellenőrzés további fotói, az alábbi képre kattintva tekinthetők meg.