(szebben szólva Húsvéttól - Vakációig):
S lőn tavasz és lőnek...
... - akarom mondani - lettek, külsős programok.
Áprilisra egyre több madárfaj jelent meg. Olyannyira, hogy az iskola udvaráról sem kellett kilépnünk ahhoz, hogy 9 madárfajt beazonosítsunk.
Majd később kijutottunk a Gerjéhez is, ahol tereptisztítással egybekötött madarászkodást valósítottunk meg.
Besegítettünk a Dolina túra lebonyolításában, mint 4-es számú ellenőrzőpont. (Kattints a képre!)
Májusban cserkésztünk a Gerje-patak mentén és megvizsgáltuk a bagolyodúnkat is. (Büszkén állíthatom, hogy a jelenlévő - egészséges végtagokkal rendelkező - szakköri tagok, olyan ügyes fáramászó-technikáról tettek tanúbizonyságot, hogy az még egy - egy mókusnak is dicséretére vált volna.)
Ha a "civilizált" mindennapokból nem szakítanánk ki magunkat, egy-egy órácskára, olyan élményekkel lennénk szegényebbek amelyeket, csak cserkelések során szerezhetünk.
Ezeket az élményeket nem csak az állatokkal való találkozás, hanem a természeti jelenségek közvetlen átélése, megfigyelése hozza létre.
Ülni egy fatörzs alatt, miközben esőcseppek peregnek a leveleken, figyelni a közeledő viharfelhőket miközben nyakig érő fű hullámként ring körülöttünk , vagy átölelni egy fát és felkúszni az ágai közé, eső után fülelni az éjszakai erdőben, varázslatos fények és a tücsökciripelés közepette, beszívni azt a kellemesen fanyarkás illatot, észrevenni egy átsuhanó őzet vagy baglyot, esetleg vadat lesni. Ezek mind leírhatatlan élmények. Ezeket csak átélni lehet. Pontosabban leírható azok számára akik már átéltek hasonlót.
De aki nem jön ki a természetbe, nem akarja felfedezi közvetlen környezetének természeti kincseit, azt megpróbáljuk kicsábítani. Ezt célozza minden évben a Madarak Fák Napjára elkészülő szakköri kiállításunk is. Idén a vízpartok és az erdő élőközösségét céloztuk meg. Ebben a témában igyekeztünk egy interaktív kiállítást létrehozni. Cél hogy a gyerekek lehetőleg minél több dolgot megérinthessenek, megfogjanak, kipróbáljanak és játszva keltsük fel az érdeklődésüket a valós természeti közeg iránt.
(Kattints a képre!)
Úgy vettem észre a gyerekek erre vevők, mint mindenre ami más mint a megszokott. A fölnőttek - Kis Herceg szavaival élve - viszont, már nehezebben lépnek ki az általuk megszokott klisék rendszeréből. Vannak sokkal előrevallóbb dolgok, mint a játék, a bogarak, meg a madárkák. Pedig, nem a játék és az élő környezet az alapja a gyermeklétnek? Eszköz a nevelésre, az érdeklődés felkeltésére és a tanulásra is. Úgy érzem az idei kiállítás nem teljesítette a kívánt reményeket. Talán a megszokás miatt, de belecsúszott a tudjuk le programok kategóriájába. (Iskolán belül.) Nem volt kihasználva a terem, a bent lévő játékok, és a kiállítás valahogy sokaknak a "szent múzeum", "szent szertár" ne fogd meg kategóriájába került.
A terembe kevesen mentek vissza, hogy ott a gyerekek még kedvükre tevékenykedjenek. A visszajelzésre szolgáló vetélkedő tesztlapját csak két osztály töltötte ki és sajnos egy -a szakköri tagok egyharmadát kitevő - osztály, fel sem kereste a kiállítást. (Pedig biztos büszkén és szívesen kalauzolták volna végig osztálytársaikat a szakköri tagok.) (Kattints a képre!)
Mégis, a gyerekek részéről a lelkesedés töretlen. Elsőnek a szakkör tagjait kell megdicsérnem.
Nagyon sokat és nagyon önzetlenül dolgoztak. Fúrtak, faragta, festettek, pakoltak, takarítottak, kihurcolkodtak, berendeztek és gyűjtöttek.
Meg kell dicsérnem a beugró segítőket. Néha annyi "külsős" jött kiállítást rendezni, hogy még egy szakköri csoportot lehetett volna belőlük indítani. (Kattints a képre!)
Nem beszélve azokról a szülőkről akik segítettek (és nem csak most segítettek), megszervezni, lebonyolítani a programokat.
Megemlítem azokat a fölnőtteket is, akiket még mindig érdekelnek a bogarak, a madárkák és a többi "haszontalan" dolgok. Ők is szép számmal jöttek el a Fülemülék éjszakájára, élvezték a kiállítást és az esti túrát. Köszönhetően annak, hogy két táborra tudtuk szedni a jelentkezőket. Egy csoportot alkotott a fülemüle fülelők és egy külön csoportot a sötétben sikítók tábora. Így, a legtöbben megtalálták számukra megfelelő kikapcsolódást. (Legalább is a visszajelzések szerint.)
(Kattints a képre!)
A tanévet mi is lezártuk, ahogy illik. Hálás köszönet a Pércsi család vendégszeretetéért, a fánkokért és egyéb finomságokért. Gyurinak, Karesznek, Orsinak az éjszakai túrán való segítségükért. És Hálás köszönet a rendkívül kellemes időjárásért. (Kattints a képre!)
Végül el kell mondjam, hogy ez a szakköri csoport eljutott egy olyan érettségi szintre, amikor az együttlét - legyen az munka, kirándulás, beszélgetés, játék - a szakkörvezető számára már nem feladatnak, hanem kellemes kikapcsolódásnak tűnik. Idén éreztem először azt, hogy minden egyes szakköri alkalomra jó volt eljönni és nem lefáradva, hanem kikapcsolódva, feltöltődve mentem onnan haza.
Ezt az élményt kívánom minden egyes pedagógus kollégámnak is!!
Ezért HÁLÁS KÖSZÖNET A SZAKKÖR MINDEN EGYES AKTÍV RÉSZTVEVŐJÉNEK:
Csupor Viviennek és Fanninak, Gábrisch Anitának, Kun Krisztofernek, Menich Johinak, Pércsi Leventének és Kristófnak, Pálinkás Gergőnek, Sára Fanninak, Szatmári Szabinának, Szluka Kittinek, Tóth Lillának, Tóth Ricsinek!
Így a programok tovább zajlanak.
Rögtön tanévzáró után - hogy el ne lustuljunk - részt vettünk az irsaiak szalakóta szaporulat felmérésén.
(Kattints a képre!)
Majd pedig július 15 - 20-ig egy nyári táborra van kilátásunk, a hosszabb távú lehetőségeket pedig ősszel meglátjuk.
Búcsúzóul pedig egy klip - fölnőtteknek és kis hercegeknek -, ami a szakköri év néhány pillanatát, megfigyelt állatait mutatja be, magvas, elgondolkodtató, talán kicsit melankolikus - de mégis remek - hangvételű dallal egybeöltve. (Hogyúgymondjam!)
Addig is pihenjetek, nyaraljatok, vigyázzatok magatokra, és ne feledjétek:
"Mikor Isten befejezte a teremtést, mindarra amit teremtett azt mondta: Ez jó!"
Ha pedig jó, vigyázzunk rá, el ne romoljon!!!!
Üdv. mindenkinek: Attila bá'
