Kirándulásunk a Pilisben
November 3.-án kirándulást ejtettünk a Pilisben, ahol a Nagy-kevélyt (Pilisborosjenő) hódítottuk meg.
Reggel 9-órakkor a pilisi (de nem a Pilis-hegységbeli) vasútállomáson találkoztunk, majd a 9:12-es vonattal nekiindultunk… Vonattal csak Zugló állomásig mentünk, onnan különböző tömegközlekedési járművekkel utaztunk, ezzel is segítve környezetünket.
Reggel 9-órakkor a pilisi (de nem a Pilis-hegységbeli) vasútállomáson találkoztunk, majd a 9:12-es vonattal nekiindultunk… Vonattal csak Zugló állomásig mentünk, onnan különböző tömegközlekedési járművekkel utaztunk, ezzel is segítve környezetünket.
Bár a busz jó sokáig késlekedett, ennek ellenére nagyon jót kirándultunk… Láttunk különböző madarakat, Csuszkát, Barát cinegét stb-t…
Viszont, ennél sokkal több élményt szereztünk…
Több pihenő közbeiktatásával megmásztuk a Nagy-kevélyt. Utunk érdekes helyeken vezetett keresztül.
Egy erős kaptató után először egy kisebb „padkához” értünk ahonnan megnézhettük merről jöttünk. Itt találtunk egy víznyelőt, majd sziklás meredélyek mellett értünk a vastag mohaszőnyeggel borított Köves – bércre.
Innen egy kis „őserdei” bolyongás után jutottunk el Pilisborosjenőre. Pilisborosjenő csupa szép házzal tarkított, rendezett gyönyörű, nyugodt kis település.
Innen kezdtünk felfelé ballagni a hegyre. Utunk során fenyőerdőket érintettünk, melyekben egy-egy barlangot, üreget volt szerencsénk felfedezni.
Majd a növényzet lombos – tölgyes erdővé változott. Itt már barlangok helyett a kilátásban gyönyörködhettünk, mivel egyre több lett a sziklás padka, kiülő...
Egy erős kaptató után először egy kisebb „padkához” értünk ahonnan megnézhettük merről jöttünk. Itt találtunk egy víznyelőt, majd sziklás meredélyek mellett értünk a vastag mohaszőnyeggel borított Köves – bércre.
Majd a növényzet lombos – tölgyes erdővé változott. Itt már barlangok helyett a kilátásban gyönyörködhettünk, mivel egyre több lett a sziklás padka, kiülő...
...míg végül felértünk a kopasz, sziklás csúcsra.
Itt élvezhettük volna a csodálatos 180° panorámát, ha nem lett volna éppen túl magas a páratartalom és szmog Budapest fölött.
Visszafelé érintettük a valamikori Kevély – nyergi turistaház helyét. (Számomra azért szomorú mementó ez a hely, mivel a rendszerváltás előtt volt szerencsém vendégeskedni ebben az ágyakkal, meleg büfével felszerelt fogadóban. Ezt az épületet a ’20 - ’30-as években a túrabarátok saját kezűleg építették, a hátizsákokban felhordott téglákból és cementből. A rendszerváltás után a barbár vandalizmus eredményeképpen a turistaház pár éven belül eltűnt. - Attila bá’)
Lejjebb a Redlinger Adolf turistaúton megtaláltuk a Szódás – barlangot. Itt, aki akarta ismét összekoszolhatta a nadrágját.
Lejjebb a Redlinger Adolf turistaúton megtaláltuk a Szódás – barlangot. Itt, aki akarta ismét összekoszolhatta a nadrágját.
A Magas erdőn keresztül jutottunk el az Egri vár másolatába, ahol a hatvanas években forgatták az Egri csillagokat.
E szent helyen az Én forgatásommal - kicsit bénán -, de megcsináltuk a saját filmünket is: „Egri csillagocskák, avagy a gyerekek is harcolnak”.
E szent helyen az Én forgatásommal - kicsit bénán -, de megcsináltuk a saját filmünket is: „Egri csillagocskák, avagy a gyerekek is harcolnak”.
Ezután a völgybe vezető úton hazaindultunk. A Teve szikla még búcsút intett nekünk, s a Vendel hegyi erdőkben ránk borult az est.
A téglagyári buszmegállóhoz, már korom sötétben értünk és ráadásul majdnem lekéstük a buszunkat! De Zaki odafutott és mondta a sofőrnek, hogy a csapat másik fele mindjárt jön. Szerencsére ő hitt neki és megvárt minket. Hosszas buszozás és villamosozás után vonattal mentünk a Nyugatiig, mivel Zuglóban lekéstük a Ceglédi zónázót. A Nyugatiból indultunk vissza Pilisre, ahová negyed nyolcra érkeztünk.
A téglagyári buszmegállóhoz, már korom sötétben értünk és ráadásul majdnem lekéstük a buszunkat! De Zaki odafutott és mondta a sofőrnek, hogy a csapat másik fele mindjárt jön. Szerencsére ő hitt neki és megvárt minket. Hosszas buszozás és villamosozás után vonattal mentünk a Nyugatiig, mivel Zuglóban lekéstük a Ceglédi zónázót. A Nyugatiból indultunk vissza Pilisre, ahová negyed nyolcra érkeztünk.
Így értünk haza épségben egy 5 órás és 11 Km-es túraút (+ 5 óra utazás) megtétele után. Úgy tudom nem veszett el senki (vagy igen?). Na, sziasztok! A következő kiránduláson ugyanennyien, ugyanilyen elszántsággal találkozzunk!
(A túra résztvevői: Bea, Eszter, Johanna, Petra, Lilla, Zaki, Ricsi, Levi, Gergő, Kornél, Krisz, Rózsa, Attila bá')
Kelt.: 2011. November 3.
By: Tóth Lill@ .
Az alábbi képre kattintva,megtekinthetitek a túrán készült fotókat.
