November 9-én a Madárbarát szakkör a második évfolyamos Túraszakkörrel karöltve kirándulni indult.
A túrán 26 gyermek és négy felnőtt vett részt. (Lasán Szilvia szülő, Csordás Timi túraszakkör, Rihász Judit, Szamosfalvi Attila madárarát szakkör.)
A túra célja a Pilisi hegységben található Pilisborosjenő és annak környéke volt.
Budapestről a külső Bécsi útig mentünk kék busszal, majd miután leszálltunk elsőnek a Köves bérc meredek kaptatóit másztuk meg. A köves bércen csodálatos kilátás nyílt a fővárosra. A hegyecske tetején található régi kőbányákban a terméskövek között vastag mohaszőnyeg húzódott.
Köves bérc után Borosjenőt – már mint a települést – balról kerültük és a Vendel hegy mellett (ahol kedves lovacskák fogadták a társaságot és egy helikopteres légi parádéban is részünk lehetett), a Teve szikla felé vettük utunkat. Itt megpihentünk és a mészkőbe vályt barlangba remekül sikítoztunk. Rövidke falatozás és sziklamászás után csapatunk két részre vált. A nagyobbakkal neki ugrottunk a Fehér hegynek, míg a kisebbek Timi vezetésével a Nagy –kevély és Fehér – hegy által határolt völgyben folytatták útjukat.
Amíg mi a Fehér-hegy fenyveseiben bujdokoltunk nyomok után kutatva, addig a többiek elfoglalták Eger várát. A filmkészítés apropójából ’68-ban épített várfalak az egri várat igyekeznek rekonstruálni. Remek helyszín filmezéshez és fogócskához. Mi is bevettük a várat. Egy pici kis rohangálás és falmászás után elindultunk visszafelé a magas erdő jól kitaposott turista útjain. Pilisborosjenőre érve még alkalmunk nyílt egy kis játékra a helyi játszótéren. Aztán sárga busz és irány Pest, Nyugati, majd Pilis. (De már a síkvidéki.)
A lendületes kis túra, tartalmazta a kirándulás változatos elemeit, ezért kellemes élményt nyújtott minden résztvevőnek.
A túra távja: 12 km, kb.: 150 m-es szintemelkedéssel.
A szünidő elmúltával még egyszer megmerülünk kellemes
nyári emlékeinkbe, hogy felfrissülten ugorhassunk neki az előttünk álló újabb
tanévnek.
Nem akarom a blog látogatóit hosszabb leírásokkal
untatni, inkább a fotókra és – a talán kicsit szubjektívre sikerült – klipre
hagyatkoznék.
A lényeg az, hogy idei táborunk Sándorfalván került
megrendezésre július 15 – 19-ig.
A madárgyűrűző állomást az MME Csongrád Megyei
Csoportja bérli a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságától.
A gyűrűzés vezetők mind önkéntesek, akik általában egyhetes váltásokban vannak
kint nyáron, illetve tavasszal és ősszel hétvégéken.
A mi vendéglátónk Lovászi Péter volt. Pétert már az őszi daruvártáról
ismertük és nem csalatkoztunk, most sem. Szakszerű vezetésben, szelíd, türelmes
magyarázatokban és bemutatókban volt részünk.
Emellett a szállással is meg voltunk elégedve. (Ami a komfortot illeti. A
kényelem mindenki magánügye volt, mivel sátrakban szálltunk meg.)
Péter mellet egy igazi „vándormadárral” is találkozhattunk.
Yael Lehnardt, Izraelből érkezett, aki odahaza gyűrűző és jelenleg
tanulmányúton van, több európai országot érintve követi a madarak
vándorlását.( Finnországtól kezdve
hazánkon keresztül egész a déli államokig.)
Kellemes társaságot alkottak az őket körülvevő
önkéntes fiatalok és az alkalmi vendégek.
Tehát a vendéglátásra semmi panaszunk nem lehet.
Az étkezést már több – kevesebb kritika illette, kinek
– kinek elvárása, ízlése vagy éppen hangulata szerint.
A felelősség
50%-át magamra vállalom, mivel az esti, reggeli és egyéb kiegészítő étkek
előállítása az én reszortom volt.
Az ebéd egy helybeli kisvendéglő étlapjáról került
elénk. („Üssetek agyon”, de nekem ez is
ízlett és nem a mundér becsületét védem.
Lehet, hogy túl sok napközis kaját kóstoltam már? Ki tudja?)
Előfordultak egyéb súrlódások is, ami nem megszokott
táborainkban. Nagyrészt ez annak tudható
be, hogy itt alkalmazkodnunk kellett a körülményekhez nem úgy, mint Ároktőn.
A hajnali 4 – 5-ös kelés igényli a délutáni csendes pihenőt, ami nehezen volt teljesíthető.
A szalakóta család igényli a nyugalmat, amit az odújuk
alatt elhelyezkedő tavacska és hinta nem feltétlenül képes biztosítani.
Yael igényelte a katonás fegyelmet és tisztaságot, ami
már nekem is nagy kihívást jelentett.
Így az előforduló holtidőket megpróbáltam különböző
programokkal kitölteni. A lehetőségek kicsit szegényesek voltak, de azért így
is megtaláltuk a módját, hogyan csapjuk agyon vidáman és hasznosan az időt.
A gyerekek „rajongtak” hosszú sétáimért, amelyeket
napi szinten szerveztem a kisvendéglőbe és vissza, illetve délutánonként a
halastavak környékén.
Azért voltak ilyenkor is kellemes élmények. (Egy-egy
fagyi, vagy éppen rengeteg lelet.)
Természetesen a helyi bányatónál kialakított strand
illetve a szalakóta család kirepülése után a kis dagonyánk fölötti hinta
mindent felülmúlt.
Akinek ez sem volt elég, annak lehetősége nyílt
társasjátékokra,
illetve nemi hovatartozása szerint klikkesedni és az
ellentábort bosszantani, sikítva kergetni, esetleg szaladni előle, vagy éppen
végletekig veszekedni velük.
Persze a tábor fő profilját az ornitológiai munkák
alkották, amelyek a begyűjtésből, a
gyűrűzésből és az adminisztrációból álltak.
A begyűjtés a madarak hálóból való kiszedését takarja,
amely jó idő esetén hajnali 5-től 10-óráig tartott, majd 17 órától sötétedésig.
(Akár 21 óra.)
A két időpont között a hálókat bevonták, hogy ebben az
időszakban a madarakat ne tegyük ki a nagy meleg okozta megpróbáltatásoknak,
illetve ne vonjuk el őket a megfelelő mennyiségű táplálékgyűjtés lehetőségétől.
A gyűrűzés során a még gyűrűtlen madárkák, könnyű
alumínium gyűrűt kapnak, amelyen egy egyedi szám, a gyűrűzés éve és a BUDAPEST
felirat található. Ez a könnyű kis eszköz – amely nem gátolja a madarat az
életmódjában – segíti meghatározni az állat származási helyét, korát, vonulási
útját s ezen keresztül az állomány nagyságát, elterjedését, erősségét és még
sok egyéb fontos információt.
Az adminisztráció során az újonnan gyűrűzött és a
visszafogott példányok adatai kerülnek feljegyzésre (faj, kor, súly, kondíció),
majd pedig ezeket az adatokat számítógépre viszik és így bekerül egy központi
adatbázisba.
Az általunk is meglátogatott időszakban összesen 964
madarat fogtak be, ebből visszafogott 237 példány, új gyűrűt pedig 727 madár
kapott.
A madarakról készült képek a fotóalbumban tekinthetők meg. (Klikk ide!)
Itt most csak egy – két érdekességet emelünk ki:
A visszafogott madarak közül a legidősebbet egy cserregő
nádi poszátát - 2007-ben gyűrűzték. Már akkor is öreg (nem az évi fiatal) madár
volt, így most legalább 7 éves. A mostani a 14. befogása: minden évben
tavasszal-nyár elején megkerült legalább egyszer.
Egy spanyol gyűrűs nádirigó visszafogás számít még
különlegességnek.
Érdekes
madárnak számít a guvat is, amely ritkán kerül hálóba mivel nem kimondottan
ezeket a közlekedési útvonalakat használja.
Hasonló
képpen a törpegém is.
Végül az
„elengedhetetlen” kedvenc a jégmadár.
Összességében
a tábor hasznosnak és eseménydúsnak értékelhető, amint ezt a következő kis klip
is igyekszik alátámasztani.
Remélem
jövőre is valami hasonlóban lesz részünk. Addig is amíg rákészülünk továbbra is
védjük a madarakat, közvetlen környezetünket és a szakkör keretében igyekszünk
élménydússá tenni a hétköznapokat.
Ehhez
adottak lesznek a lehetőségek az iskolában, de részleteket egyenlőre még nem
tudom megírni. Várhatóan szeptember második felében kezdünk, addig figyeljétek
a face bookot, az emileket, de legfőképpen a madarakat!!!!
Javában zajlik a fióka nevelés és még tart a költésszezon is.
A cinegék már második, harmadik fészekaljat nevelik, költik, de más madár fajok sem maradnak el a "versenyben".
Sajnos a múlt hétvégi viharos szél kárt tett nem egy fészekben. Az iskolaudvaron lévő költőládánkat is leverte, amelyet rozsdafarkúak béreltek ki.
Krisztofer és Mózes egy fészekaljnyi zöldikével lepett meg, akik fészkét szintén a vihar verte le házuk kertjében. A zöldikék ma már a Budapesti Állatkert madárvédő állomásának védelmét élvezik.
De a Gerjébe kihelyezett odúink szerencsére megúszták a szélvihart. Ráadásul, mindegyik használatban van.
Némelyikből, már kirepültek a fiókák:
Már üres, valószínűleg kékcinege fészek
Egy pihe-puha széncinege ágyikó
de van ahol még csak most kezdődik az élet:
Párnapos kékcinegék
A magasabbra felszerelt odúkat szinte kivétel nélkül mogyorós pelék használják:
A Gerje ligetet más emlősök is szívesen látogatják, erről árulkodnak a nyomok!
Őzcsapás
Őzrágás
Nem csak én mászkálok a fák ágain...
...ragadozó karomnyomok. (Lehet nyest, nyuszt.)
Sikerült megfigyelnem egy újabb lakót az erdőben, mégpedig a fekete harkály személyében:
Ezen kívül most jól megfigyelhetők a törpegémek...
...és a fiókáikat nevelő vízityúkok is.
A szakkört is képviselve részt vettünk a Gólya roadshow tiszabábolnai gólyagyűrűzésén is:
A képre kattintva további felvételeket láthatsz!