2011. december 7., szerda

Vadludak

Tatai Vadlúdsokadalom


November 26-án programunk fél tíz körül Tatabányán kezdődött. (Ha az utazást nem számítjuk.)
 Az állomásról a piros jelzésű turistaúton hamar elértük  az Öreg - hegy (Kő - hegy) lábát.
A tejfölszerű ködben nem láttunk a hegyből többet, mint kaptatókat és lépcsőket.

 Pontosan 406 lépcsőfokot tettünk meg mikor is felértünk Európa legnagyobb madarához a 15 m szárnyfesztávolságú  Turul madárhoz.

A turul  eredetileg a kerecsen sólyom megfelelője. Hazánk címermadarára jellemző, hogy kiterjedésének legnyugatibb határa megegyezik kb. az  országhatárral.
 Ennek a turulnak a külső jegyei inkább sasra vagy keselyűre emlékeztetnek. Nekem leginkább a mesebeli Griffmadarat juttatja eszembe. (Méretei alapján lovat, ökröt, embert nyugodtan zsákmányolhatna.) Koronája alapján pedig bátran hívnám király griffnek. (Hitelesebb és bővebb leírást ezen a webhelyen találhatsz.http://hu.wikipedia.org/wiki/Turul_(mad%C3%A1r) )

 Ezután a piros jelzésen tovább folytatva utunkat , kőmatuzsálemek között értünk egy sűrű, ködös erdőbe.  Tovább szőve a mese fonalát megjegyzem, hogy ez az erdő már a Jégkirálynő birodalmához tartozott.

 Jég, zúzmara, dér borította a fákat és egyéb növényeket, így csodálatos üvegszerű virágcsodákat hozva létre. 

Meglepően nagy volt a  madármozgás, főleg széncinegéket és csuszkákat láthattunk. Illetve azok nyomait.

 Ezen az erdőn áthágva a Csúcsos – hegy 366 m magas csúcsára értünk. Itt másztuk meg az Aknatorony kilátót. Ha idáig a jég birodalmában jártunk, most a tél birodalmába jutottunk.

A kilátó megmászásával szintről szintre vastagodott a jégréteg az építményen, s mire a tetőre értünk, metsző, hideg szélben loboghatott drága madarász zászlónk. Az időjárás valóban magashegyi viszonylatokat idézett.
Ha kilátásban nem, de ködös deres fák látképében gyönyörködhettünk.

A kilátó tövében még egy kicsit csúszkáltunk, hógolyóztunk, majd elindultunk lefelé az elődeink lakhelyéhez.
 Kisebb bolyongás után a Szelim – lyukhoz érve kellemes meglepetésben volt részünk. Az ősemberbarlang nem egy kicsi, könnyen felfűthető lyuk volt, hanem tágas, világos – és kissé szeles – hangárszerű csarnok. Ha huzatos is volt a lakosztály a pazar kilátás kárpótolt mindneért . (Lehet, hogy az ősök ezért választották ezt a helyet. Bővebben itt tájékozódhatsz!http://hu.wikipedia.org/wiki/Szelim-barlang)


A vendégeskedés után visszaballagtunk a már jól ismert lépcsőinkhez és ismét végig tapostuk azokat. (Egyes statisztikusok szerint összesen 1000-nél több lépcsőfokon gázoltunk át.)
A lépcsősor aljáról visszatekintve láthattuk a kibontakozó hegyet és utunk főbb állomásait.

Hiába csalogatott vissza remek panoráma lehetőségével a kilátó, mi már eltökélten indultunk a Tatai Vadlúdsokadalomba. (A megtett túratáv kb.: 6 km.)

Hát igen! A tatai Öreg-tó nagyon szép, de kicsit messze van az állomástól.
A vízszint meglepően alacsonynak bizonyult, de így legalább a tó tengerparti hangulatot árasztott . (Fantasztikus képzavar.)

A homokos fövenyen ugrándozva tekinthettük meg első vetési ludunkat. Igaz lábait égnek vetve háton úszott, de legalább nem repült el.

 Sajnos a többi lúdból nem sokat figyelhettünk meg, legalább is nem olyan sokat amennyire számítottunk. Talán a tó alacsony vízállása, környékbeli földmunkák és az enyhe időjárás miatt idén kevesebb lúd mutatkozott, mint eddig. Bár így is szálltak be népes csapatok az éjszakai szállásra, de korántsem annyian és olyan látványosan, mint az elmúlt években.

 Kárpótolt bennünket egy behúzó hatalmas varjú csapat, amely az éjszakát a környező akácosokban tölti, illetve azok a meggyűrűzésre kerülő énekesmadarak akiket a tavat körülvevő erdősávban kifeszített hálókban gyűjtöttek.

És persze nem utolsó sorban ott voltak a vásári sokadalomhoz tartozó nyalánkságok, forróitalok, csecsebecsék és madarászok, akik élvezetessé tették az alkalmat.

 Erősen sötétedet mikor mi is elindultunk éjjeli szállásunk felé. Ekkor kezdtek nagyobb csapat ludak beszállingózni, de minket már nem tudtak eltántorítani úti célunktól a vasútállomástól.
Itt még egy jót játszottunk – túlkiabálva és így elzavarva egy vidám felnőtt társaságot -, majd a vonat beérkeztével hazahúztunk puha, meleg fészkeinkbe.

Jó éjszakát! Szép álmokat!!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése