Sándorfalva 2013

Szegedi Fehér-tavi Ornitológiai Tábor („FOT”)

A szünidő elmúltával még egyszer megmerülünk kellemes nyári emlékeinkbe, hogy felfrissülten ugorhassunk neki az előttünk álló újabb tanévnek.

Nem akarom a blog látogatóit hosszabb leírásokkal untatni, inkább a fotókra és – a talán kicsit szubjektívre sikerült – klipre hagyatkoznék.

A lényeg az, hogy idei táborunk Sándorfalván került megrendezésre július 15 – 19-ig.

A madárgyűrűző állomást az MME Csongrád Megyei Csoportja bérli a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságától.

A gyűrűzés vezetők mind önkéntesek, akik általában egyhetes váltásokban vannak kint nyáron, illetve tavasszal és ősszel hétvégéken.

A mi vendéglátónk Lovászi Péter volt. Pétert már az őszi daruvártáról ismertük és nem csalatkoztunk, most sem. Szakszerű vezetésben, szelíd, türelmes magyarázatokban és bemutatókban volt részünk.

Emellett a szállással is meg voltunk elégedve. (Ami a komfortot illeti. A kényelem mindenki magánügye volt, mivel sátrakban szálltunk meg.)

Péter mellet egy igazi „vándormadárral” is találkozhattunk.

Yael Lehnardt, Izraelből érkezett, aki odahaza gyűrűző és jelenleg tanulmányúton van, több európai országot érintve követi a madarak vándorlását.  ( Finnországtól kezdve hazánkon keresztül egész a déli államokig.)

Kellemes társaságot alkottak az őket körülvevő önkéntes fiatalok és az alkalmi vendégek.

Tehát a vendéglátásra semmi panaszunk nem lehet.

Az étkezést már több – kevesebb kritika illette, kinek – kinek elvárása, ízlése vagy éppen hangulata szerint.

 A felelősség 50%-át magamra vállalom, mivel az esti, reggeli és egyéb kiegészítő étkek előállítása az én reszortom volt.

Az ebéd egy helybeli kisvendéglő étlapjáról került elénk.  („Üssetek agyon”, de nekem ez is ízlett és nem a mundér becsületét védem.  Lehet, hogy túl sok napközis kaját kóstoltam már? Ki tudja?)

Előfordultak egyéb súrlódások is, ami nem megszokott táborainkban.  Nagyrészt ez annak tudható be, hogy itt alkalmazkodnunk kellett a körülményekhez nem úgy, mint  Ároktőn.

A hajnali 4 – 5-ös kelés igényli a délutáni csendes pihenőt, ami nehezen volt teljesíthető.

A szalakóta család igényli a nyugalmat, amit az odújuk alatt elhelyezkedő tavacska és hinta nem feltétlenül képes biztosítani.

Yael igényelte a katonás fegyelmet és tisztaságot, ami már nekem is nagy kihívást jelentett.

Így az előforduló holtidőket megpróbáltam különböző programokkal kitölteni. A lehetőségek kicsit szegényesek voltak, de azért így is megtaláltuk a módját, hogyan csapjuk agyon vidáman és hasznosan az időt.

A gyerekek „rajongtak” hosszú sétáimért, amelyeket napi szinten szerveztem a kisvendéglőbe és vissza, illetve délutánonként a halastavak környékén.

Azért voltak ilyenkor is kellemes élmények. (Egy-egy fagyi, vagy éppen rengeteg lelet.)

Természetesen a helyi bányatónál kialakított strand illetve a szalakóta család kirepülése után a kis dagonyánk fölötti hinta mindent felülmúlt.

 Akinek ez sem volt elég, annak lehetősége nyílt társasjátékokra,

illetve nemi hovatartozása szerint klikkesedni és az ellentábort bosszantani, sikítva kergetni, esetleg szaladni előle, vagy éppen végletekig veszekedni velük.

Persze a tábor fő profilját az ornitológiai munkák alkották, amelyek  a begyűjtésből, a gyűrűzésből és az adminisztrációból álltak.

A begyűjtés a madarak hálóból való kiszedését takarja, amely jó idő esetén hajnali 5-től 10-óráig tartott, majd 17 órától sötétedésig. (Akár 21 óra.)

A két időpont között a hálókat bevonták, hogy ebben az időszakban a madarakat ne tegyük ki a nagy meleg okozta megpróbáltatásoknak, illetve ne vonjuk el őket a megfelelő mennyiségű táplálékgyűjtés lehetőségétől.

 

A gyűrűzés során a még gyűrűtlen madárkák, könnyű alumínium gyűrűt kapnak, amelyen egy egyedi szám, a gyűrűzés éve és a BUDAPEST felirat található. Ez a könnyű kis eszköz – amely nem gátolja a madarat az életmódjában – segíti meghatározni az állat származási helyét, korát, vonulási útját s ezen keresztül az állomány nagyságát, elterjedését, erősségét és még sok egyéb fontos információt.

Az adminisztráció során az újonnan gyűrűzött és a visszafogott példányok adatai kerülnek feljegyzésre (faj, kor, súly, kondíció), majd pedig ezeket az adatokat számítógépre viszik és így bekerül egy központi adatbázisba.

Az általunk is meglátogatott időszakban összesen 964 madarat fogtak be, ebből visszafogott 237 példány, új gyűrűt pedig 727 madár kapott.

Ez a közel ezer madár 25 fajból állt össze.  

Barátposzáta, Barkóscinege, Cigánycsuk, Cserregő nádiposzáta, Énekes nádiposzáta, Foltos nádiposzáta, Fülemüle, Fülemülesitke, Guvat, Házi rozsdafarkú, Házi veréb, Jégmadár, Kerti geze, Kis poszáta, Kormos légykapó, Mezei veréb, Nádi sármány, Nádi tücsökmadár, Nádirigó, Réti tücsökmadár, Sárga billegető, Seregély, Törpegém, Tövisszúró gébics.

A madarakról készült képek a fotóalbumban tekinthetők meg. (Klikk ide!)

Itt most csak egy – két érdekességet emelünk ki:

A visszafogott madarak közül a legidősebbet egy cserregő nádi poszátát - 2007-ben gyűrűzték. Már akkor is öreg (nem az évi fiatal) madár volt, így most legalább 7 éves. A mostani a 14. befogása: minden évben tavasszal-nyár elején megkerült legalább egyszer.

Egy spanyol gyűrűs nádirigó visszafogás számít még különlegességnek.

Érdekes madárnak számít a guvat is, amely ritkán kerül hálóba mivel nem kimondottan ezeket a közlekedési útvonalakat használja.

Hasonló képpen a törpegém is.

Végül az „elengedhetetlen” kedvenc a jégmadár.

Összességében a tábor hasznosnak és eseménydúsnak értékelhető, amint ezt a következő kis klip is igyekszik alátámasztani.

                                           

Remélem jövőre is valami hasonlóban lesz részünk. Addig is amíg rákészülünk továbbra is védjük a madarakat, közvetlen környezetünket és a szakkör keretében igyekszünk élménydússá tenni a hétköznapokat.

Ehhez adottak lesznek a lehetőségek az iskolában, de részleteket egyenlőre még nem tudom megírni. Várhatóan szeptember második felében kezdünk, addig figyeljétek a face bookot, az emileket, de legfőképpen a madarakat!!!!

(További fotókért kattints a képre!)

Üdv.: Attila bá'

Költési szezon

Javában zajlik a fióka nevelés és még tart a költésszezon is.
 A cinegék már második, harmadik fészekaljat nevelik, költik, de más madár fajok sem maradnak el a "versenyben".
Sajnos a múlt hétvégi viharos szél kárt tett nem egy fészekben. Az iskolaudvaron lévő költőládánkat is leverte, amelyet rozsdafarkúak béreltek ki.

 Krisztofer és Mózes egy fészekaljnyi zöldikével lepett meg, akik fészkét szintén a vihar verte le házuk kertjében. A zöldikék ma már a Budapesti Állatkert madárvédő állomásának védelmét élvezik.

De a Gerjébe kihelyezett odúink szerencsére megúszták a szélvihart. Ráadásul, mindegyik használatban van.
 Némelyikből, már kirepültek a fiókák:

Már üres, valószínűleg kékcinege fészek

Egy pihe-puha széncinege ágyikó

   

de van ahol még csak most kezdődik az élet:

Párnapos kékcinegék

A magasabbra felszerelt odúkat szinte kivétel nélkül mogyorós pelék használják:

A Gerje ligetet más emlősök is szívesen látogatják, erről árulkodnak a nyomok!

Őzcsapás

Őzrágás

Nem csak én mászkálok a fák ágain...

...ragadozó karomnyomok. (Lehet nyest, nyuszt.)

Sikerült megfigyelnem egy újabb lakót az erdőben, mégpedig a fekete harkály személyében:

Ezen kívül most jól megfigyelhetők a törpegémek...

...és a fiókáikat nevelő vízityúkok is.

A szakkört is képviselve részt vettünk a Gólya roadshow tiszabábolnai gólyagyűrűzésén is:
A képre kattintva további felvételeket láthatsz!

További kellemes nyarat! Sikeres madarászatot!

2013. második negyedév

2013. második negyedév
 (szebben szólva Húsvéttól - Vakációig):

S lőn tavasz és lőnek...
... - akarom mondani - lettek,   külsős programok.

Áprilisra egyre több madárfaj jelent meg. Olyannyira, hogy az iskola udvaráról sem kellett kilépnünk ahhoz, hogy 9 madárfajt beazonosítsunk.

Majd később kijutottunk a Gerjéhez is, ahol tereptisztítással egybekötött madarászkodást valósítottunk meg.

Besegítettünk a Dolina túra lebonyolításában, mint 4-es számú ellenőrzőpont. (Kattints a képre!)

Májusban cserkésztünk a Gerje-patak mentén és megvizsgáltuk a bagolyodúnkat is. (Büszkén állíthatom, hogy a jelenlévő - egészséges végtagokkal rendelkező - szakköri tagok, olyan ügyes fáramászó-technikáról tettek tanúbizonyságot, hogy az még egy - egy mókusnak is dicséretére vált volna.)

(Kattints a képre!)

Ha  a "civilizált" mindennapokból nem szakítanánk ki magunkat, egy-egy órácskára, olyan élményekkel lennénk szegényebbek amelyeket, csak cserkelések során szerezhetünk.
Ezeket az élményeket nem csak az állatokkal való találkozás, hanem a természeti jelenségek közvetlen átélése, megfigyelése hozza létre.

Ülni egy fatörzs alatt, miközben esőcseppek peregnek a leveleken, figyelni a közeledő viharfelhőket miközben nyakig érő fű hullámként ring körülöttünk , vagy átölelni egy fát és felkúszni az ágai közé, eső után fülelni az éjszakai erdőben, varázslatos fények és a tücsökciripelés közepette, beszívni azt a kellemesen fanyarkás illatot, észrevenni egy átsuhanó őzet vagy baglyot, esetleg vadat lesni. Ezek mind leírhatatlan élmények. Ezeket csak átélni lehet. Pontosabban leírható azok számára akik már átéltek hasonlót.

De aki nem jön  ki a természetbe, nem akarja felfedezi közvetlen környezetének természeti kincseit, azt megpróbáljuk kicsábítani. Ezt célozza minden évben a Madarak Fák Napjára elkészülő szakköri kiállításunk is. Idén a vízpartok és az erdő élőközösségét céloztuk meg. Ebben a témában igyekeztünk egy interaktív kiállítást létrehozni. Cél hogy a gyerekek lehetőleg minél több dolgot megérinthessenek, megfogjanak, kipróbáljanak és játszva keltsük fel az érdeklődésüket a valós természeti közeg iránt.
(Kattints a képre!)

Úgy vettem észre a gyerekek erre vevők, mint mindenre ami más mint a megszokott. A fölnőttek - Kis Herceg szavaival élve - viszont, már nehezebben lépnek ki az általuk megszokott klisék rendszeréből. Vannak sokkal előrevallóbb dolgok, mint a játék, a bogarak, meg a madárkák. Pedig, nem a játék és az élő környezet az alapja a gyermeklétnek? Eszköz a nevelésre, az érdeklődés felkeltésére és a tanulásra is. Úgy érzem az idei kiállítás nem teljesítette a kívánt reményeket. Talán a megszokás miatt, de belecsúszott a tudjuk le programok kategóriájába. (Iskolán belül.) Nem volt kihasználva a terem, a bent lévő játékok, és a kiállítás valahogy sokaknak a "szent múzeum", "szent szertár" ne fogd meg kategóriájába került.
 A terembe kevesen mentek vissza, hogy ott a gyerekek még kedvükre tevékenykedjenek. A visszajelzésre szolgáló vetélkedő tesztlapját csak két osztály töltötte ki és sajnos egy -a szakköri tagok egyharmadát kitevő - osztály, fel sem kereste a kiállítást. (Pedig biztos büszkén és szívesen kalauzolták volna végig osztálytársaikat a szakköri tagok.) (Kattints a képre!)

Mégis, a gyerekek részéről a lelkesedés töretlen. Elsőnek a szakkör tagjait kell megdicsérnem.
Nagyon sokat és nagyon önzetlenül dolgoztak. Fúrtak, faragta, festettek, pakoltak, takarítottak, kihurcolkodtak, berendeztek és gyűjtöttek.
Meg kell dicsérnem a beugró segítőket. Néha annyi "külsős" jött kiállítást rendezni, hogy még egy szakköri csoportot lehetett volna belőlük indítani. (Kattints a képre!)

Nem beszélve azokról a szülőkről akik segítettek (és nem csak most segítettek), megszervezni, lebonyolítani a programokat.
Megemlítem azokat a fölnőtteket is, akiket még mindig érdekelnek a bogarak, a madárkák és a többi "haszontalan" dolgok. Ők is szép számmal jöttek el a Fülemülék éjszakájára, élvezték a kiállítást és az esti túrát. Köszönhetően annak, hogy két táborra tudtuk szedni a jelentkezőket. Egy csoportot alkotott a fülemüle fülelők és egy külön csoportot a sötétben sikítók tábora. Így, a legtöbben megtalálták számukra megfelelő kikapcsolódást. (Legalább is a visszajelzések szerint.)
(Kattints a képre!)

A tanévet mi is lezártuk, ahogy illik. Hálás köszönet a Pércsi család vendégszeretetéért, a fánkokért és egyéb  finomságokért. Gyurinak, Karesznek, Orsinak az éjszakai túrán való segítségükért. És Hálás köszönet a rendkívül kellemes időjárásért. (Kattints a képre!)

 Végül el kell mondjam, hogy  ez a szakköri csoport eljutott egy olyan érettségi szintre, amikor az együttlét - legyen az munka, kirándulás, beszélgetés, játék - a szakkörvezető számára már nem feladatnak, hanem kellemes kikapcsolódásnak tűnik. Idén éreztem először azt, hogy minden egyes szakköri alkalomra jó volt eljönni és nem lefáradva, hanem kikapcsolódva, feltöltődve mentem onnan haza.
 Ezt az élményt kívánom minden egyes pedagógus kollégámnak is!!
Ezért HÁLÁS KÖSZÖNET A SZAKKÖR MINDEN EGYES AKTÍV RÉSZTVEVŐJÉNEK:
Csupor Viviennek és Fanninak, Gábrisch Anitának, Kun Krisztofernek, Menich Johinak, Pércsi Leventének és Kristófnak, Pálinkás Gergőnek, Sára Fanninak, Szatmári Szabinának, Szluka Kittinek, Tóth Lillának, Tóth Ricsinek!

Ebből következik, hogy a szakkört érdemes folytatni.
Így a programok tovább zajlanak.
 Rögtön tanévzáró után - hogy el ne lustuljunk - részt vettünk az irsaiak szalakóta szaporulat felmérésén.
(Kattints a képre!)

Majd pedig július 15 - 20-ig egy nyári táborra van kilátásunk, a hosszabb távú lehetőségeket pedig ősszel meglátjuk.

Búcsúzóul pedig egy klip - fölnőtteknek és kis hercegeknek -,  ami a szakköri év néhány pillanatát, megfigyelt állatait mutatja be, magvas, elgondolkodtató, talán kicsit melankolikus - de mégis remek - hangvételű dallal egybeöltve. (Hogyúgymondjam!)

Addig is pihenjetek, nyaraljatok, vigyázzatok magatokra, és ne feledjétek:
"Mikor Isten befejezte a teremtést, mindarra amit teremtett azt mondta: Ez jó!"
Ha pedig jó, vigyázzunk rá, el ne romoljon!!!!
Üdv. mindenkinek: Attila bá'