Megrendeztük idén is a Madarak Fák Napját, amely a szakkör öt éves évfordulós kiállítása mellett egy egész napos, laza, természetvédelmi vetélkedős, szemétszedős programsorozatot is magában foglalt.
Erről bővebben az iskola honlapján olvashattok.(A cikk olvasásához kattints ide.)
Az idei tábort a túratáborosokkal összehangolt vándortábor keretei között tartottuk volna meg, ha egy kitartó éjszakai esőzés nem mossa el a sátrak felét. (Bővebb beszámolót szintén az iskolai honlapon közöltünk.Olvasásához kattints ide!)
Mindenképpen sikeresnek és változatosnak tudható be ez az idei tanév is. (Bár tudom, hogy még adós vagyok egy Nagy - Kevély csúcshódítással, de ezt nem felejtem el.)
A sikereken felbuzdulva és látva, hogy az érdeklődési körötök szélesebb spektrumban mozog, tervezzük, hogy Madárbarát szakkörünk Természetbúvár szakkörré alakul át, így teret engedve a madarakon kívül más állatcsoportok részletesebb tanulmányozásának is.
Bővebben, majd ősszel!
Addig is jó nyaralást, pihenést és vigyázzatok magatokra a szünetben!
Az utóbbi időben többen is megkérdezték, hogy él-e még a blog.
Büszkén jelenthetem, hogy igen! A blog is él és a facebook oldal is.
Igaz, hogy ritkábban írok, mint azelőtt, de igyekszem minél részletesebben beszámolni a szakkör életéről.
Ebben a munkában nagyban támaszkodhatom segítőtársam - Rihász Judit - beszámolóira melyek az iskola weblapján jelennek meg. (Ezt a lapot egyébként mindenkinek bátran ajánlom, érdekes beszámolók jelennek meg rajta.)
Rögtön hivatkoznék is két cikkre, amelyek a Madarak Fák Napja elővetélkedőiről és egy Tinnyei békamentésről számolnak be.
(A képekre kattintva a honlapra kerültök át.)
Persze a szakkör életében a hétköznapok is szorgalmasan telnek.
Az enyhe tél nem sok sikert hozott a madáretetésben, de a költési szezon annál inkább sikeres.
A Gerje odúinak ellenőrzése során, háromban észleltünk cinegeköltést és meglepetésünkre az iskolai odúban is friss fészekanyagot találtunk.
Sikereinken felbuzdulva építettünk egy új odút és egy "harkály rágottat" felújítottunk.
Ezek az odúk is kitelepítésre kerülnek.
Persze költő madarakon kívül, más meglepetésben is részesültünk a Gerje mentén .
Fogtunk egy csukát pusztakézzel, illetve békapetéket hálóval.
A csuka is és a petékből kikeltet ebihalak is visszakerültek természetes élőhelyükre.
A békapeték az iskolában megrendezett Víz világnapja program keretében szolgáltak "szemléltető eszközként" a gyerekek nagy örömére.
(Bővebben a képre kattintva tájékozódhatsz.)
Nem maradhatott el idén sem a már szokásos szemétszüret, amivel még mindig a hajdan itt állt hétvégi házak szemetétől tisztítjuk meg kis madárrezervátumunkat. (Idén négy sittes zsáknyi szemetet vittünk el.)
Az alsós tagozat 2. évfolyamos túraszakköre - jelentős számú vállalkozó kedvű felnőttel - ismét együtt kirándult január 18-án a Madárbarát szakkörrel. Az erőt próbáló kirándulás útvonala: Albertirsa vasútállomás - Horgásztavak -4-es út - gyümölcsös - szélkerék - Dolinai madártanösvény - Rizike emlékműve - Dolinai esőház - Pilisi kilátó. Innen a csapat két irányba indult tovább. A túraszakkörösök a kocsiúton a dolinai pincék felé, míg a madarászok a Sas-hegy völgyében - a birkáson és a Nagy réten keresztül közelítették meg a pincéket. Itt Gábrisch Attila pincéjében kitűnő "disznótorossal" vendégelt meg bennünket , sőt a felnőttek megkóstolhatták kiváló borát is. (Már megérte eljönni.) Köszönjük a vendéglátást! A résztvevők kb: 12 - 13 km- es utat tettek meg, amelynek erőpróbáit a kicsi másodikosok kiválóan teljesítették. (A felnőttek is. A Madárbarát szakkörösöknél pedig alapkövetelmény! ;-) ) Az album megtekintéséhez, ide kattints!
A tavalyi tervek a következők voltak:
- Túrák a Budai -, a Pilisi - hegységben, és a Dolinában
- Az albertirsai gyurgyalagtelep meglátogatása
- Hagyományként folytatjuk a Madarak Fák Napja kiállítást az iskolában és a Fülemülék éjszakájának megrendezését.
- Nyári gyűrűzőtábor a Fehér-tavi gyűrűzőállomáson
- Fenntartom még egy barlangtúra, egy farmosi látogatás illetve a
Természet Tudományi Múzeum meglátogatásának lehetőségét, illetve egy
éjszakai madármegfigyelést a Dolina - völgyben.
És a tavalyi év a következő képen alakult:
Az első negyedév nem várt időjárási helyzetet produkált, így rendesen beszorultunk a terembe, kevés kinti programot sikerült összehoznunk.
Májustól már sűrűsödtek a programok:
Ismét sikeresen megszerveztük a Madarak Fák Napját
Megrendezésre került a Fülemülék éjszakája
Dolina túrán ellenőrzési pontot állítottunk.
Évadzáró szakkörünket a Dolina-völgyi esőházhoz terveztük, de a
"monszun" elmosta eme tervünket. Mégis - Leviéknél - jól sikerült
partival zártuk a tanévet amit egy éjszakai túra koronázott.
Júniusban az Irsaiakkal szalakótákat gyűrűztünk,
Júliusban pedig a Szegediekkel nádi poszátákat.
Még augusztusban úgy számoltunk, hogy a Gyermekotthon berkein belül folytatódik a szakkör élete, de az iskolai változások átírták a forgatókönyvet.
Maradtunk, sőt megújultunk.
Megújult a szakköri tagság. A felsősök egy része "kikopott", helyettük új tagok érkeztek. (Személyesen a Szakköri tagok oldalon találkozhatsz velük.)
A szakkör vezetése is frissült Rihász Judit személyében, aki lelkes kétéltű és hüllő "specialista",végzettségét tekintve zoo pedagógus.
Emellett szoros barátság köt bennünket Csordás Timi által vezetett másodikos túraszakkörhöz, melynek folyamodványaként, már három túrát is lebonyolítottunk közösen.
Végül, de nem utolsó sorban megújult, komfortosabbá vált szakköri termünk, példás összefogás eredménye képen. (A felújításban a szakköri tagok mellett részt vettek Hornyik Erika és férje Jánosa Zsolti. Meg kell említenem azt is, hogy a padlólinóleumot jutányos áron kaptuk, miután a forgalmazó megtudta kik vagyunk, mire használjuk azt.)
Az év végét december 28-án a Bejgli égető túrával ünnepeltük, amely szintén egy példás összefogás eredményeként zajlik immár hetedik éve. (A túra létrejöttében elengedhetetlen érdemei vannak Pintér Sándornak a Pilisi Klímabarátok elnökének.)
Tehát jövőre maradt még:
- Túrák a Budai -hegységben.
- Az albertirsai gyurgyalagtelep meglátogatása
- Továbbra is fenntartom még egy barlangtúra, egy farmosi látogatás illetve a Természet Tudományi Múzeum meglátogatásának lehetőségét, illetve egy éjszakai madármegfigyelést a Dolina - völgyben.
De természetesen tovább visszük a már jól bevált hagyományainkat, kibővítve egy tavaszi - kora nyári kétnapos Nagy kevély táborral. Nyári táborunkat vagy a Börzsönyben, vagy Ároktőn bonyolítjuk le.
Mivel kétéltű és hüllő "alosztállyal" bővültünk, próbálunk egy-két programot ebben a témakörben megszervezni.
A közeljövőben pedig - pontosabban Januárban - várható egy irsai madárgyűrűzés, illetve egy dolinai túra a másodikos túraszakkörrel karöltve.
2014-ben is számítok az érdeklődésetekre és a lelkesedésetekre.
B.U.É.K. 2014-RE! (Az-az Bíbicet Uhut Énekes rigót Kékvércsét 2014-re)
Attila bá'
2014 madara pedig a:
2013. december 13., péntek
November 9-én a Madárbarát szakkör a második évfolyamos Túraszakkörrel karöltve kirándulni indult.
A túrán 26 gyermek és négy felnőtt vett részt. (Lasán Szilvia szülő, Csordás Timi túraszakkör, Rihász Judit, Szamosfalvi Attila madárarát szakkör.)
A túra célja a Pilisi hegységben található Pilisborosjenő és annak környéke volt.
Budapestről a külső Bécsi útig mentünk kék busszal, majd miután leszálltunk elsőnek a Köves bérc meredek kaptatóit másztuk meg. A köves bércen csodálatos kilátás nyílt a fővárosra. A hegyecske tetején található régi kőbányákban a terméskövek között vastag mohaszőnyeg húzódott.
Köves bérc után Borosjenőt – már mint a települést – balról kerültük és a Vendel hegy mellett (ahol kedves lovacskák fogadták a társaságot és egy helikopteres légi parádéban is részünk lehetett), a Teve szikla felé vettük utunkat. Itt megpihentünk és a mészkőbe vályt barlangba remekül sikítoztunk. Rövidke falatozás és sziklamászás után csapatunk két részre vált. A nagyobbakkal neki ugrottunk a Fehér hegynek, míg a kisebbek Timi vezetésével a Nagy –kevély és Fehér – hegy által határolt völgyben folytatták útjukat.
Amíg mi a Fehér-hegy fenyveseiben bujdokoltunk nyomok után kutatva, addig a többiek elfoglalták Eger várát. A filmkészítés apropójából ’68-ban épített várfalak az egri várat igyekeznek rekonstruálni. Remek helyszín filmezéshez és fogócskához. Mi is bevettük a várat. Egy pici kis rohangálás és falmászás után elindultunk visszafelé a magas erdő jól kitaposott turista útjain. Pilisborosjenőre érve még alkalmunk nyílt egy kis játékra a helyi játszótéren. Aztán sárga busz és irány Pest, Nyugati, majd Pilis. (De már a síkvidéki.)
A lendületes kis túra, tartalmazta a kirándulás változatos elemeit, ezért kellemes élményt nyújtott minden résztvevőnek.
A túra távja: 12 km, kb.: 150 m-es szintemelkedéssel.
A szünidő elmúltával még egyszer megmerülünk kellemes
nyári emlékeinkbe, hogy felfrissülten ugorhassunk neki az előttünk álló újabb
tanévnek.
Nem akarom a blog látogatóit hosszabb leírásokkal
untatni, inkább a fotókra és – a talán kicsit szubjektívre sikerült – klipre
hagyatkoznék.
A lényeg az, hogy idei táborunk Sándorfalván került
megrendezésre július 15 – 19-ig.
A madárgyűrűző állomást az MME Csongrád Megyei
Csoportja bérli a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságától.
A gyűrűzés vezetők mind önkéntesek, akik általában egyhetes váltásokban vannak
kint nyáron, illetve tavasszal és ősszel hétvégéken.
A mi vendéglátónk Lovászi Péter volt. Pétert már az őszi daruvártáról
ismertük és nem csalatkoztunk, most sem. Szakszerű vezetésben, szelíd, türelmes
magyarázatokban és bemutatókban volt részünk.
Emellett a szállással is meg voltunk elégedve. (Ami a komfortot illeti. A
kényelem mindenki magánügye volt, mivel sátrakban szálltunk meg.)
Péter mellet egy igazi „vándormadárral” is találkozhattunk.
Yael Lehnardt, Izraelből érkezett, aki odahaza gyűrűző és jelenleg
tanulmányúton van, több európai országot érintve követi a madarak
vándorlását.( Finnországtól kezdve
hazánkon keresztül egész a déli államokig.)
Kellemes társaságot alkottak az őket körülvevő
önkéntes fiatalok és az alkalmi vendégek.
Tehát a vendéglátásra semmi panaszunk nem lehet.
Az étkezést már több – kevesebb kritika illette, kinek
– kinek elvárása, ízlése vagy éppen hangulata szerint.
A felelősség
50%-át magamra vállalom, mivel az esti, reggeli és egyéb kiegészítő étkek
előállítása az én reszortom volt.
Az ebéd egy helybeli kisvendéglő étlapjáról került
elénk. („Üssetek agyon”, de nekem ez is
ízlett és nem a mundér becsületét védem.
Lehet, hogy túl sok napközis kaját kóstoltam már? Ki tudja?)
Előfordultak egyéb súrlódások is, ami nem megszokott
táborainkban. Nagyrészt ez annak tudható
be, hogy itt alkalmazkodnunk kellett a körülményekhez nem úgy, mint Ároktőn.
A hajnali 4 – 5-ös kelés igényli a délutáni csendes pihenőt, ami nehezen volt teljesíthető.
A szalakóta család igényli a nyugalmat, amit az odújuk
alatt elhelyezkedő tavacska és hinta nem feltétlenül képes biztosítani.
Yael igényelte a katonás fegyelmet és tisztaságot, ami
már nekem is nagy kihívást jelentett.
Így az előforduló holtidőket megpróbáltam különböző
programokkal kitölteni. A lehetőségek kicsit szegényesek voltak, de azért így
is megtaláltuk a módját, hogyan csapjuk agyon vidáman és hasznosan az időt.
A gyerekek „rajongtak” hosszú sétáimért, amelyeket
napi szinten szerveztem a kisvendéglőbe és vissza, illetve délutánonként a
halastavak környékén.
Azért voltak ilyenkor is kellemes élmények. (Egy-egy
fagyi, vagy éppen rengeteg lelet.)
Természetesen a helyi bányatónál kialakított strand
illetve a szalakóta család kirepülése után a kis dagonyánk fölötti hinta
mindent felülmúlt.
Akinek ez sem volt elég, annak lehetősége nyílt
társasjátékokra,
illetve nemi hovatartozása szerint klikkesedni és az
ellentábort bosszantani, sikítva kergetni, esetleg szaladni előle, vagy éppen
végletekig veszekedni velük.
Persze a tábor fő profilját az ornitológiai munkák
alkották, amelyek a begyűjtésből, a
gyűrűzésből és az adminisztrációból álltak.
A begyűjtés a madarak hálóból való kiszedését takarja,
amely jó idő esetén hajnali 5-től 10-óráig tartott, majd 17 órától sötétedésig.
(Akár 21 óra.)
A két időpont között a hálókat bevonták, hogy ebben az
időszakban a madarakat ne tegyük ki a nagy meleg okozta megpróbáltatásoknak,
illetve ne vonjuk el őket a megfelelő mennyiségű táplálékgyűjtés lehetőségétől.
A gyűrűzés során a még gyűrűtlen madárkák, könnyű
alumínium gyűrűt kapnak, amelyen egy egyedi szám, a gyűrűzés éve és a BUDAPEST
felirat található. Ez a könnyű kis eszköz – amely nem gátolja a madarat az
életmódjában – segíti meghatározni az állat származási helyét, korát, vonulási
útját s ezen keresztül az állomány nagyságát, elterjedését, erősségét és még
sok egyéb fontos információt.
Az adminisztráció során az újonnan gyűrűzött és a
visszafogott példányok adatai kerülnek feljegyzésre (faj, kor, súly, kondíció),
majd pedig ezeket az adatokat számítógépre viszik és így bekerül egy központi
adatbázisba.
Az általunk is meglátogatott időszakban összesen 964
madarat fogtak be, ebből visszafogott 237 példány, új gyűrűt pedig 727 madár
kapott.
A madarakról készült képek a fotóalbumban tekinthetők meg. (Klikk ide!)
Itt most csak egy – két érdekességet emelünk ki:
A visszafogott madarak közül a legidősebbet egy cserregő
nádi poszátát - 2007-ben gyűrűzték. Már akkor is öreg (nem az évi fiatal) madár
volt, így most legalább 7 éves. A mostani a 14. befogása: minden évben
tavasszal-nyár elején megkerült legalább egyszer.
Egy spanyol gyűrűs nádirigó visszafogás számít még
különlegességnek.
Érdekes
madárnak számít a guvat is, amely ritkán kerül hálóba mivel nem kimondottan
ezeket a közlekedési útvonalakat használja.
Hasonló
képpen a törpegém is.
Végül az
„elengedhetetlen” kedvenc a jégmadár.
Összességében
a tábor hasznosnak és eseménydúsnak értékelhető, amint ezt a következő kis klip
is igyekszik alátámasztani.
Remélem
jövőre is valami hasonlóban lesz részünk. Addig is amíg rákészülünk továbbra is
védjük a madarakat, közvetlen környezetünket és a szakkör keretében igyekszünk
élménydússá tenni a hétköznapokat.
Ehhez
adottak lesznek a lehetőségek az iskolában, de részleteket egyenlőre még nem
tudom megírni. Várhatóan szeptember második felében kezdünk, addig figyeljétek
a face bookot, az emileket, de legfőképpen a madarakat!!!!
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
