Vadludak

Tatai Vadlúdsokadalom

November 26-án programunk fél tíz körül Tatabányán kezdődött. (Ha az utazást nem számítjuk.)

 Az állomásról a piros jelzésű turistaúton hamar elértük  az Öreg - hegy (Kő - hegy) lábát.

A tejfölszerű ködben nem láttunk a hegyből többet, mint kaptatókat és lépcsőket.

 Pontosan 406 lépcsőfokot tettünk meg mikor is felértünk Európa legnagyobb madarához a 15 m szárnyfesztávolságú  Turul madárhoz.

A turul  eredetileg a kerecsen sólyom megfelelője. Hazánk címermadarára jellemző, hogy kiterjedésének legnyugatibb határa megegyezik kb. az  országhatárral.

 Ennek a turulnak a külső jegyei inkább sasra vagy keselyűre emlékeztetnek. Nekem leginkább a mesebeli Griffmadarat juttatja eszembe. (Méretei alapján lovat, ökröt, embert nyugodtan zsákmányolhatna.) Koronája alapján pedig bátran hívnám király griffnek. (Hitelesebb és bővebb leírást ezen a webhelyen találhatsz.http://hu.wikipedia.org/wiki/Turul_(mad%C3%A1r) )

 Ezután a piros jelzésen tovább folytatva utunkat , kőmatuzsálemek között értünk egy sűrű, ködös erdőbe.  Tovább szőve a mese fonalát megjegyzem, hogy ez az erdő már a Jégkirálynő birodalmához tartozott.

 Jég, zúzmara, dér borította a fákat és egyéb növényeket, így csodálatos üvegszerű virágcsodákat hozva létre. 

Meglepően nagy volt a  madármozgás, főleg széncinegéket és csuszkákat láthattunk. Illetve azok nyomait.

 Ezen az erdőn áthágva a Csúcsos – hegy 366 m magas csúcsára értünk. Itt másztuk meg az Aknatorony kilátót. Ha idáig a jég birodalmában jártunk, most a tél birodalmába jutottunk.

A kilátó megmászásával szintről szintre vastagodott a jégréteg az építményen, s mire a tetőre értünk, metsző, hideg szélben loboghatott drága madarász zászlónk. Az időjárás valóban magashegyi viszonylatokat idézett.

Ha kilátásban nem, de ködös deres fák látképében gyönyörködhettünk.

A kilátó tövében még egy kicsit csúszkáltunk, hógolyóztunk, majd elindultunk lefelé az elődeink lakhelyéhez.

 Kisebb bolyongás után a Szelim – lyukhoz érve kellemes meglepetésben volt részünk. Az ősemberbarlang nem egy kicsi, könnyen felfűthető lyuk volt, hanem tágas, világos – és kissé szeles – hangárszerű csarnok. Ha huzatos is volt a lakosztály a pazar kilátás kárpótolt mindneért . (Lehet, hogy az ősök ezért választották ezt a helyet. Bővebben itt tájékozódhatsz!http://hu.wikipedia.org/wiki/Szelim-barlang)

A vendégeskedés után visszaballagtunk a már jól ismert lépcsőinkhez és ismét végig tapostuk azokat. (Egyes statisztikusok szerint összesen 1000-nél több lépcsőfokon gázoltunk át.)

A lépcsősor aljáról visszatekintve láthattuk a kibontakozó hegyet és utunk főbb állomásait.

Hiába csalogatott vissza remek panoráma lehetőségével a kilátó, mi már eltökélten indultunk a Tatai Vadlúdsokadalomba. (A megtett túratáv kb.: 6 km.)

Hát igen! A tatai Öreg-tó nagyon szép, de kicsit messze van az állomástól.

A vízszint meglepően alacsonynak bizonyult, de így legalább a tó tengerparti hangulatot árasztott . (Fantasztikus képzavar.)

A homokos fövenyen ugrándozva tekinthettük meg első vetési ludunkat. Igaz lábait égnek vetve háton úszott, de legalább nem repült el.

 Sajnos a többi lúdból nem sokat figyelhettünk meg, legalább is nem olyan sokat amennyire számítottunk. Talán a tó alacsony vízállása, környékbeli földmunkák és az enyhe időjárás miatt idén kevesebb lúd mutatkozott, mint eddig. Bár így is szálltak be népes csapatok az éjszakai szállásra, de korántsem annyian és olyan látványosan, mint az elmúlt években.

 Kárpótolt bennünket egy behúzó hatalmas varjú csapat, amely az éjszakát a környező akácosokban tölti, illetve azok a meggyűrűzésre kerülő énekesmadarak akiket a tavat körülvevő erdősávban kifeszített hálókban gyűjtöttek.

És persze nem utolsó sorban ott voltak a vásári sokadalomhoz tartozó nyalánkságok, forróitalok, csecsebecsék és madarászok, akik élvezetessé tették az alkalmat.

 Erősen sötétedet mikor mi is elindultunk éjjeli szállásunk felé. Ekkor kezdtek nagyobb csapat ludak beszállingózni, de minket már nem tudtak eltántorítani úti célunktól a vasútállomástól.

Itt még egy jót játszottunk – túlkiabálva és így elzavarva egy vidám felnőtt társaságot -, majd a vonat beérkeztével hazahúztunk puha, meleg fészkeinkbe.

Jó éjszakát! Szép álmokat!!

További fotók, itt találhatók: https://picasaweb.google.com/100103091636032977497/Vadludsokadalom#

Nagy - kevélykedés

Kirándulásunk a Pilisben      

November 3.-án kirándulást ejtettünk a Pilisben, ahol a Nagy-kevélyt (Pilisborosjenő) hódítottuk meg.

Reggel 9-órakkor a pilisi (de nem a Pilis-hegységbeli) vasútállomáson találkoztunk, majd a 9:12-es vonattal nekiindultunk… Vonattal csak Zugló állomásig mentünk, onnan különböző tömegközlekedési járművekkel utaztunk, ezzel is segítve környezetünket.

Bár a busz jó sokáig késlekedett, ennek ellenére nagyon jót kirándultunk… Láttunk különböző madarakat, Csuszkát, Barát cinegét stb-t…

Viszont, ennél sokkal több élményt szereztünk…

Több pihenő közbeiktatásával megmásztuk a Nagy-kevélyt. Utunk érdekes helyeken vezetett keresztül. 

Egy erős kaptató után először egy kisebb „padkához” értünk ahonnan megnézhettük merről jöttünk. Itt találtunk egy víznyelőt, majd sziklás meredélyek mellett értünk a vastag mohaszőnyeggel borított Köves – bércre.

 Innen egy kis „őserdei” bolyongás után jutottunk el Pilisborosjenőre. Pilisborosjenő csupa szép házzal tarkított, rendezett gyönyörű, nyugodt kis település. 

Innen kezdtünk felfelé ballagni a hegyre. Utunk során fenyőerdőket érintettünk, melyekben egy-egy barlangot, üreget volt szerencsénk felfedezni. 

Majd a növényzet lombos – tölgyes erdővé változott. Itt már barlangok helyett a kilátásban gyönyörködhettünk, mivel egyre több lett a sziklás padka, kiülő... 

...míg végül felértünk a kopasz, sziklás csúcsra.

Itt élvezhettük volna a csodálatos 180° panorámát, ha nem lett volna éppen túl magas a páratartalom és szmog Budapest fölött.

 Visszafelé érintettük a valamikori Kevély – nyergi turistaház helyét. (Számomra azért szomorú mementó ez a hely, mivel a rendszerváltás előtt volt szerencsém vendégeskedni ebben az ágyakkal, meleg büfével felszerelt fogadóban. Ezt az épületet a ’20 - ’30-as években a túrabarátok saját kezűleg építették, a hátizsákokban felhordott téglákból és cementből. A rendszerváltás után a barbár vandalizmus eredményeképpen a turistaház pár éven belül eltűnt. - Attila bá’) 

Lejjebb a Redlinger Adolf turistaúton megtaláltuk a Szódás – barlangot. Itt, aki akarta ismét összekoszolhatta a nadrágját.

A Magas erdőn keresztül jutottunk el az Egri vár másolatába, ahol a hatvanas években forgatták az Egri csillagokat. 

E szent helyen az Én forgatásommal - kicsit bénán -, de megcsináltuk a saját filmünket is: „Egri csillagocskák, avagy a gyerekek is harcolnak”.

Ezután a völgybe vezető úton hazaindultunk. A Teve szikla még búcsút intett nekünk, s a Vendel hegyi erdőkben ránk borult az est.

 A téglagyári buszmegállóhoz, már korom sötétben értünk és ráadásul majdnem lekéstük a buszunkat! De Zaki odafutott és mondta a sofőrnek, hogy a csapat másik fele mindjárt jön. Szerencsére ő hitt neki és megvárt minket. Hosszas buszozás és villamosozás után vonattal mentünk a Nyugatiig, mivel Zuglóban lekéstük a Ceglédi zónázót. A Nyugatiból indultunk vissza Pilisre, ahová negyed nyolcra érkeztünk.

Így értünk haza épségben egy 5 órás és 11 Km-es túraút (+ 5 óra utazás) megtétele után.  Úgy tudom nem veszett el senki (vagy igen?). Na, sziasztok! A következő kiránduláson ugyanennyien, ugyanilyen elszántsággal találkozzunk!

(A túra résztvevői: Bea, Eszter, Johanna, Petra, Lilla, Zaki, Ricsi, Levi, Gergő, Kornél, Krisz, Rózsa, Attila bá')

Kelt.: 2011. November 3.

                                              

By: Tóth Lill@ .

Az alábbi képre kattintva,megtekinthetitek a túrán készült fotókat.

Kirándulás

Október 15-én megejtettük első kirándulásunkat.
 A résztvevők korátlaga nem tükrözte a szakkör valós korátlagát, mivel a tizenhárom résztvevő gyermek közül négyen még nem érték el az iskolás kort. (Itt most csak a valós óvodásokat említem, az óvodás szinten  viselkedő iskolásokat nem számoltam hozzájuk. Sajnos ilyenek is akadtak.)
De, ez egyáltalán nem vetette vissza a kirándulás színvonalát. (Ez nagyban köszönhető a kísérő anyukáknak Erikának és Rózsának.)
 A pincesortól dél-keletnek indultunk a kilátó felé, majd keleti irányba fordulván egy erdőkiszögeléshez jutottunk. Itt egy terepbiciklis útvonalon indultunk észak-nyugati irányba, majd az Ikerfenyő előtt észak-keleti irányt vettünk. Erdős domboldalon lefelé haladva lyukadtunk ki a Nagy - rétre. Innen egy kicsit arrébb vonultunk és a Sashegy lábánál letelepedtünk. Itt került sor az ebédre és egy kis pihenésre.
 A vállalkozó kedvű résztvevőkkel megmásztuk a Sashegyet a sárga jelzésű turista útvonalon. Ezek után visszatérve a Nagy - rétre, majd dél felé fordulva, a pincesoron visszatértünk kiindulási helyünkre.
 A durván 4 km-es út nem nevezhető komoly kirándulásnak, de nagyon kellemes őszi sétának bizonyult.
Sajnos madármegfigyelési élményünk nem igen volt, leszámítva egy - két vonuló énekesmadár csapatkát, illetve a szokásos egerészölyv párt. Ellenben leletekben nem szűkölködtünk. Nem egy fészket és egy egerészölyv koponyát is sikerült begyűjtenünk.
 Összefoglalva, élményekben gazdag, kellemes őszi kirándulást tudhatunk magunk mögött.
 A következő kirándulásunk november 3-án esedékes. Cél a Pilis-hegységi Nagy-kevély.

A képre kattintva megtekintheted a séta képeit.

Szeptemberi odúellenőrzések

Az idei szakkör nagyon nehezen indult, sajnálatos betegségemnek köszönhetően.
Az első alkalommal saját "fészkünkben", a szakköri teremben raktunk rendet.
 Volt is mit kipakolnunk, takarítanunk, sőt molytalanítanunk. (Az itt tárolt maradék napraforgót sajnos felfedezték a gabonamolyok.)

A második alkalom, már kint a Gerjénél telt a kihelyezett odúk ellenőrzésével.
 Általában az odúkat nem számoztuk, hanem kihelyezőjéről, vagy készítőjéről szoktuk beazonosítani.
Az elsőnél - Bea odújánál - kellemetlen ténnyel kellett szembesülnünk: az odút valaki elvitte. Nem tudom mi szüksége lehetett rá, de remélem rendeltetésszerűen használja és nem tűzifának. (A rendeltetésszerű használat alatt nem azt értem, hogy belekölt, hanem azt, hogy kiteszi a madaraknak.) Jó kis odú volt, széncinegék költöttek benne.

 Bea odújának nyoma veszett

A második odú mostantól a peleodú nevet kapja, mivel egy mogyoróspele vette bérbe. Ez gyakran megesik, ha olyan helyre kerül az odú ahol a kis rágcsáló táplálékához könnyen hozzájut.

Az odú bitorló (maradhat nyugodtan, neki is örülünk).

 A harmadik - Karesz odúja - már tavaly is lakott volt egy mókus által. Fészke, most is itt található.

Úgy tűnt, hogy egy szürke mókus lakja, ami megijesztett bennünket, mivel ez egy inverzív brit faj, de hál' Istennek a Gerjén és bent Pilisen is több helyen megfigyelhető a tájhoz tartozó - sokak által szeretett - kisebb termetű vörös mókus.

 Karesz odúja, lakója most nem volt itthon.

A negyedik odú - Radics Tomi odúja - végre rendeltetés szerűen működik, egy széncinege használja esti szállásnak.

Itt minden rendben van! (Radics Tomi odúja)

Kihelyeztünk tavasszal egy macskabagoly odút is. Az ellenőrzés során ha fészekre utaló jelet nem is találtunk, de látható hogy használta (használja) valaki. A benne talált köpetmaradványok és tollak alapján én macskabagolyra gyanakszom (esetleg erdei fülesre). Hozzáértőbb személy pontosabban meg tudná határozni.

Bagoly - lak 

A nyomok: a köpetben jócskán találhatók madár maradványok is.

 A harmadik szakköri alkalommal az iskolaudvarán kihelyezett odúkat vizsgáltuk meg.

A három odúból kettőt használtak. Egyiket széncinege, a másikat házi rozsdafarkú. Ezekről a költésekről a júniusi bejegyzésben már tettem említést.

Ezen kívül megjelent egy nagy fakopáncs pár, akik előszeretettel használják az iskola nyárfáit kopogtatófának. Egy-egy fát - de mindig ugyanazt a részét - választva, az egyikük mélyebb hangon ad le jeleket, amelyre a másik magasabb hangon válaszol vissza.

Nagy fakopáncs üzenetet küld 

A fentebb leírtak alapján az odúprogram sikeresen működik, ami arra ösztökél bennünket, hogy a jövőben további odúk kihelyezését végezzük el, mind az iskola, mind a Gerje területén.

Az odúellenőrzés további fotói, az alábbi képre kattintva tekinthetők meg.

Továbbra is tábor!

Megérkezett a táborról szóló beszámoló második része, amelyet Anita írt meg nekünk.
Ezt is közzéteszem. A beszámoló végén található képre kattintva tekinthetitek meg az ide tartozó fotókat.
Egyébként a szakkör már ismét beindult, mindenkit szeretettel várunk hétfőnként 17 - 19 óráig.

Gábrisch Anita:  Táborozás a „Sasfészekben”

A Vakáció utolsó hetében a Madárbarát szakkör tagjaival a bódva-völgyi madárgyűrűző tábor után tovább mentünk Ároktőre. A nyaraló, amely a szállásunk volt, a Sasfészek nevet viselte.

Itt aktív pihenéssel töltöttük a táborból még hátralévő napokat. Strandoltunk a Tisza egyik holtágában, majd vízilabdáztunk és kenuztunk is. Kirándultunk a közeli tanyához, ahol madárlesből figyelhettük meg a madarakat.

Élményekben gazdag programokon vehettünk részt a kézműves foglalkozásokon: agyagoztunk, gyöngyöt fűztünk, íjászkodtunk.

Nagyon jó tábor volt. Köszönöm, hogy részt vehettem rajta!

Jövőre – veletek – ugyanitt…

Anita

Nyári tábor

A 2011. augusztusi madarásztábor igen sikeresnek bizonyult.
A tábor célja egyrészt, hogy a fajok megfigyelése mellett  bepillantást nyerjünk a madárgyűrűzés folyamatába.
Másrészt élményszerzés.
Az első három napban a Bodva-völgyben - Perkupa és Szalonna között, Farkas Roland által vezetett táborban - a gyerekek kb. 240 egyed meggyűrűzésében vettek részt. Ez a 240 madár, úgy 30 fajt képviselt. Főleg barátposzáták, cinegék, de előfordultak légykapók, rigók, jégmadár és egy hegyi billegető is.
A tábornak erről az időszakáról Lilla készített egy rövid beszámolót, amelyet lejjebb olvashattok.

A tábor másik felét Ároktőn töltöttük.
A Borsodi - mezőség, Nagycéklápai madármegfigyelő helyén, Seres Nándor természetvédelmi őr vezetésével ismerkedhettünk az ilyenkor itt élő madarakkal. Például, kanalas- és szürke gémmel, szürke cankóval, sordéllyal, szerkőkkel, sirályokkal, nyári ludakkal, stb.
További élményeket kínált a Tiszabábolnai holtág, ahol strandolásra és evezésre nyílt lehetőségünk.
Ároktőn a helyi horgászegyesület jóvoltából horgászélményekkel is gazdagodhattunk.
Bővebb -  Lilláéhoz hasonló - beszámolóval később szolgálhatunk. (Remélem.)

Úgy érzem, a tábor célját elérte, ami köszönhető többek közt a résztvevő gyerekek aktivitásának, fegyelmezettségének és lelkesedésének is.
Ezúton köszönöm meg Kurucz László kollégám nélkülözhetetlen segítségét és a Pércsi testvérek szüleinek - Mariannak és Lacinak - a hazaszállításban nyújtott közreműködését.
Remélem ez a tábor nem csak egyszeri alkalom volt, hanem egy hagyomány kezdete.

                                                                                                  Attila bá'

Tóth Lilla: Madárgyűrűzés Alapfokon

      Szalonna

Mi madarászok idén nyáron, Szalonnán voltunk madárgyűrűző táborban. Megtanultunk hogyan, s mint lehet meggyűrűzni énekesmadár társainkat. 

A gyűrűzés lépései:

Elsőként megnézzük az adott madarat melyik hálóban találták meg és hogy mi a fajtája. Meggyűrűzzük és elmondjuk a gyűrűszámot, amit le is írunk. Ezek után még sok dolgot meg kell néznünk, hogy elég adatot megtudjunk a madárról. Megnézzük a nemét, és azt hogy hány zsír (sárga) és izom (piros) van rajta. Ezek után még tudakolnunk kell, hogy hány centiméter a szárnytolla, a farktolla és a harmadik evezőtolla. Ezek mérése közben megtudhatjuk, ha a madár éppen cseréli a tollát. Majd még meg kell mérnünk a madár súlyát, és elengedhetjük. Ezzel végeztünk, mindent megtudtunk arról, hogy miképpen lehet meggyűrűzni egy madarat, alapfokon.

Most ezzel megint több lett az emlékünk, és megint egyre többet tudunk ahhoz, hogy meg tudjuk védeni a madarakat.

A képre kattintva további tábori fotókat nézhetsz meg!!